A zsidó hét vasárnappal kezdődik

A zsidó vallási hagyományban a szombat nyugalomnap, amelyet az Isten – a Biblia tanítása szerint – az emberért alkotott és megáldotta azt.

A szombat, vagy sábát

Minden hét hatodik napjának (péntek) naplementéjétől (a zsidó hét vasárnappal kezdődik, ez a jom rison, első nap, mert a hét napjait „a szombattól való távolsággal számítjuk”) a következő nap estéjéig, a csillagok feljöveteléig (három közepes fényű csillag) tartó időszak a sábát, a szombat napja.

Fűszertartók

Minden hetedik nap tehát pihenőnap. A Tóra utasítása szerint: „Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind, ami benne van és megpihent a hetedik napon, azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.”  Szombaton tehát tilos dolgozni és olyasmit cselekedni, ami a hétköznapokra jellemző.

A hagyományos szombat megtartása

A sábát nem csupán elkülönül a hét munkával töltött többi napjától, hanem emlékezteti a zsidókat az egyiptomi kivonulásra, az elnyomásból a szabadságba, a néppé váláshoz vezető útra is.  A szombat megtartásához már jóval előbb meg kell kezdeni az előkészületeket. Először is be kell vásárolni és el kell készíteni az ételeket olyan mennyiségben, hogy szombaton legalább háromszor tudjunk étkezni. Az asztal megterítése is több szimbolikus jelentést hordoz.

Zsidó múzeum

A szombati asztal terítése

A fehér terítős asztalra tesszük a két szombati kalácsot, a bárheszt. Azért kettőt, mert a pusztai vándorlás során jutott táplálékra, a mannára emlékeztet, amelyből – a Tóra tanúsága szerint – pénteken dupla adag hullott. Az asztalra szokás sótartót tenni, mert a só az állandóság, a romolhatatlanság egyik szimbóluma.

Az asztalon kell lennie bornak és pohárnak mindenki számára. A bor a kidushoz (ünnepi étkezéshez) szükséges: „A bor megvidámítja az ember szívét.”

A szombati asztal fontos kellékei a gyertyák. Legalább kettőt kell gyújtani még a sábát bejövetele előtt. A gyújtást megelőzően szokás az odakészített perselybe néhány pénzérmét, cedákát (adományt) tenni.

A szombat megszentelése

A szombati lakoma halból és húsból áll. A hal a sokasodás, a szaporodás, a termékenység egyik jelképe. A hús az ünnep, az öröm, a jólét szimbóluma. Az étkezés végeztével köszönetet, áldásokat mondanak (bencsolnak).

Az előkészület után a férfiak (vagy az egész család) elmennek a zsinagógába, ahol megtörténik a közösségi szombat-fogadás. Ilyenkor a szokásos köszönés: Sábát sálom!  (békés szombatot)– majd ez után, otthon következik  a szombati első étkezés, a szombat megszentelésére, a kidusra.

A családfő elmondja a szokásos áldást,a borra, majd a szombatra  és mindenki iszik a borból/szőlőléből, majd a kézmosás (vassolás) következik, ami után már nem beszélnek, amíg nem ettek a barheszből. A családfő ráteszi kezét a bárheszekre, elmondja az áldást, és mindenkinek ad belőlük egy-egy részt.

A férfiak a szombat délelőttöt a zsinagógában töltik. A zsinagógából hazaérve, következik a szombati második étkezés. Előtte általában pálinkára vagy más kóser röviditalra mondják az áldást, majd ezután süteményt esznek. Az ebéd a hagyományőrző helyeken sólet. Étkezés után pihenés (nápecolás), vagy séta következik.

A szombati harmadik étkezés az uzsonna, süteménnyel és hallal.

A szombat búcsúztatása

Az esti ima után, ahogy köszöntöttük és megszenteltük a szombatot, ünnepélyesen el is búcsúztatjuk, elválasztjuk (hávdálá) a hétköznapoktól A szombat alkalmat ad arra, hogy közösségben is legyünk, és arra is, hogy a család együtt töltse pihenéssel, olvasással, ezt a fontos szent napot

(Vendégszerző: Prinner Gábor levéltáros
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)