Banánköztársaság
Magyar György: az ellenzék az elmúlt 12 évből semmit nem tanult?!
Az ellenzéki pártok gomba módján szaporodnak. Lesz nekünk mindenféle néppártunk, meg Szocialisták és Demokraták nevet viselő szerveződésünk, és akkor mi van? Csak tovább osztódik a NER-t elutasító közösség, ami egyértelműen a Fidesznek kedvez, hiszen a biztos szavazók körében a kormányoldal utcahosszal vezet.
Az ellenzéki pártok gomba módján szaporodnak. Lesz nekünk mindenféle néppártunk, meg Szocialisták és Demokraták nevet viselő szerveződésünk, és akkor mi van? Csak tovább osztódik a NER-t elutasító közösség, ami egyértelműen a Fidesznek kedvez, hiszen a biztos szavazók körében a kormányoldal utcahosszal vezet. Aki ezt a megosztó politikát választja, csak megalapozza Orbán Viktor újabb kétharmadát 2026-ban is.
Talleyrand szerint a „Bourbonok semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek”
Mintha csak a magyar ellenzékről beszélt volna a Francia Királyság 1815-ben két hónapig regnált egykori miniszterelnöke, aki korábban különböző oldalakon töltött be fontos funkciókat. Ő a maga „pávatáncával” kihúzott többféle poszton negyedszázadot. A NER-rel szembeni összefogás azonban 2022-ben csúfos kudarchoz vezetett, amiből máig sem vonta le a megfelelő tanulságot a közreműködésben részes hat párt. Azt viszont nem felejtették el a hazai politikai szerveződések, hogy milyen sérelmeket okoztak egymásnak.
A történelmi példákból lehetne tanulni, lehetne a jövőre nézvést okos következtetéseket levonni, ha nem is Talleyrand a legjobb minta. Miközben annyiban sokan példaképnek tekinthetnek rá, hogy tudni kell időben váltani. Gondoljunk csak a pártállam néhány politikusára, így a harmadik magyar köztársaságot kihirdető Szűrös Mátyásra, Pozsgay Imrére, legutóbb pedig az Orbán Viktor közvetlen munkatársaként tevékenykedő egykori szocialista Szili Katalinra, akik a kommunista MSZMP-s múltjuk dacára felismerték, „hol a helyük”.
Visszatérve az alapvetéshez: az ellenzék semmit nem tanult
abból, hogy 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben miként segítették a Fidesz kétharmados győzelmét. Meglehet, hogy nem ezt akarták, de annyi bizonyos: máig nem találták meg a módszert arra, hogy nálunk is működjék a nyugati országokban megszokott politikai „váltógazdálkodás”. Most a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint is sima kétharmada lenne a kormányoldalnak.
Lehet természetesen azzal érvelni, hogy erősen lejt a pálya, mert a Fidesz saját képére szabott választási törvénye szerint ötven százalék sem kell a kétharmadhoz, ugyanakkor a NER eluralta a magyar sajtót, és ez igaz is. Csakhogy itt azért még nincs valódi diktatúra, és aki más véleményt fogalmaz meg, azt – egyelőre – nem fenyegetik börtönbüntetéssel. Tehát bárki szabadon kifejtheti a maga álláspontját, megoszthatja azt a potenciális szavazókkal, de tény, hogy erre meglehetősen szűk lehetőségek nyílnak, mert az úgynevezett „közszolgálati” média erre nem biztosít felületet.
Akkor mi a megoldás?
Az biztosan nem, hogy az ellenzéki pártok gomba módján szaporodnak.
Lesz nekünk mindenféle néppártunk – lásd itt és itt –, meg Szocialisták és Demokraták nevet viselő szerveződésünk, és akkor mi van? Csak tovább osztódik a NER-t elutasító közösség, ami egyértelműen a Fidesznek kedvez, hiszen a biztos szavazók körében a kormányoldal utcahosszal vezet.
Aki ezt a megosztó politikát választja, csak megalapozza Orbán Viktor újabb kétharmadát 2026-ban is. Az ellenzéknek ugyanis nem egymással kellene versenyeznie.
Már sokszor megfogalmaztuk, hogy a kormány-, mi több, a rendszerváltozásra csak akkor van esély, ha az ellenzék képes egységesen fellépni. Ettől egyre messzebb kerülünk. A magyar társadalom azonban valószínűleg nem akar újabb pártokat, hanem azt szeretné, ha a NER végtelenül korrupt hatalmával szemben valaki tudna a jövőbe mutató alternatívát kínálni. Az emberek a legkevésbé a pártok közötti csatározásokra kíváncsiak, hanem azt várják, mutasson valaki megoldást a megélhetési válságra, az elhibázott kormánypolitika – amiért a legkevésbé „Brüsszel” felel – okozta inflációra, a romokban heverő egészségügyi és közoktatási rendszer átalakítására, átalakítására. A korábbi Civil Választási Bizottság sokat látott elnökeként
azt kérem minden, magát demokratikusnak valló ellenzéki szervezettől, hogy – a civil erőkkel együttműködve – ezekre a kérdésekre adjanak mindenki számára meggyőző választ. Enélkül ugyanis a következő választásokon halálra ítélik magukat. Meg a ma regnáló hatalommal szembenálló másként gondolkodókat is.
Szerző
