Kerítésen innen
Mi ez az eszement töketlenkedés, polgármester úr? – Mi lesz veled Budapest?
Tudom, hogy most magamra rántom ellenzéki polgártársaim javarészét, de nem tudok és nem is akarok tovább hallgatni a karácsony-jelenségről, erről az egyre orbitálisabb töketlenkedés özönről.
Tudom, hogy most magamra rántom ellenzéki polgártársaim javarészét, de nem tudok és nem is akarok tovább hallgatni a Karácsony-jelenségről, erről az egyre orbitálisabb töketlenkedés-özönről. Budapest általunk nagy remények között megválasztott polgármestere, Karácsony Gergely mára sajnos bebizonyította Mark Twain igazát: soha ne vitatkozz hülyékkel. Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
Karácsony Gergely, a troll
Azóta figyelem, hogy darálja be a politika ezt a jó szándékú értelmiségi fiatalembert, amióta személyes érzelmeire hallgatva az első forduló után, amelyet Dobrev Klára nyert, divatos szóval élve „széttrollkodta” a ’21 őszi ellenzéki előválasztást. Tette mindezt azért és fogott össze az eleve esélytelen harmadik helyezett Márki- Zay Péterrel, hogy megakadályozza az általa különösen utát Gyurcsány Ferenc nejének győzelmét. Ezután történt, ami történt, ne menjünk bele a múlt „megfejtésébe”. Tény, hogy jött az újabb 2/3.
Bénázások évada
Egyébként lássuk be, hogy hivatalba lépése után számtalan jó kezdeményezése félresikerült, kezdve a körúti bringasávok létesítésétől egészen a mostani budapesti lakógyűlésig, de erről kicsit később.
Karácsonyt legtöbbször a türelmetlensége sodorta bajba, ezt bizonyítja a bringasáv-ügy is, ami közel sem kavart volna ekkora vihart, ha a kommunikációs térben rendesen előkészítik és nem úgy zuhan ránk, mint „égből a gumibot.” Úgy jártunk ezzel a dologgal, mint Rejtő Jenő pofonvágott bilincstörő malája az örökbecsű Piszkos Fred-ben: Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.
Hát igen, akkor mi is úgy éreztük, hogy „várni ütést jobbról” mert onnan már megszokta a „bűnös város”, nem csak az ütlegeket, de a kitett lábak gáncsoskodását is. Erre tessék, nem pont a miválasztottunk buktatja el éppen a nagy körutat. Hangsúlyozom, nem vagyok közlekedésszervező, annak idején elfogadtam volna minden szakszerű és a sajtó által megismerhetővé tett indokot, de azok -ha voltak is ilyenek- csak szűk körben váltak ismertté. Erre nem válasz a kormányzati beteges túlsúly a kommunikációban, hiszen
az országosan is komoly önkormányzati választási győzelem után azonnal létrehozhatták volna az „ellenzéki” városok közös pénzen a saját országos kommunikációs csatornáikat. Az erők egyesítése helyett a mai napig is mindegyik a saját szűk területén „gépészkedik”, méghozzá nagyon kis hatékonysággal.
Közben a kormány osztogatja méghozzá olyan tűzkézzel, hogy azt még a fentebb hivatkozott Rejtő Jenő hősei is megirigyelhetnék a pofonokat mindenkinek, aki szerintük, ellenük van. Az elsőrendű pofozógépük pedig éppen mi vagyunk, budapestiek.
A lánchídi csata
A kormány kontra főváros háború új frontját nyitotta meg a Lánchíd nagyon is időszerű felújításának kezdete. A kormány folyamatosan lebegtette újabb és újabb feltételeket állítva az egyébként is szűkmarkú hozzájárulása kifizetését. A híd azonban így-úgy fontos kompromisszumok árán elkészült, például ment a lecsóba a két végponti felfutó rész átépítése.
Budapesti töketlenkedés: nemzeti konzultáció 2.0
Egyszer csak a főpolgármester előállt azzal az eszement nemcsak felesleges, áldemokratikus, demagóg ötlettel, hogy kérdezzük meg a budapestieket arról, mehessen-e fel autó a Lánchídra? Tessék? Mi a fenének kell egy egyszerű szakmai kérdésben megkérdezni azokat, akik többek között éppen azért választották meg a vezetőiket, hogy szakproblémákat oldjanak meg helyettük.
A kérdések nem mellesleg ugyanolyan tendenciózusak és megválaszolhatatlanok, mint a „példakép” esetében:
- Mennyit kellene befizetnie Budapestnek az állami kasszába?
- Felfüggessze-e a főváros a kormányzati elvonások befizetését vagy inkább csökkentse a BKV járatok számát?
- Kifizesse-e ki a kormány azt a 6 milliárd forintot, amit a Lánchídra korábban ígért?
- Közlekedhessenek-e autók a Lánchídon?
Arról nem is beszélve, miért gondolta Karácsony és köre, hogy egy olyan országban, ahol az embere még a zsebükből kilopott magánnyugdíjpénztári megtakarításuk miatt sem lázongtak nagyon, éppen ez a téma rázza majd fel a budapestiek tömegeit, akiknek jelentős része élete során soha nem kerül szembe azzal a problémával, ami amit a lánchídi autóforgalom jelent?
De ha már meghirdették ezt az eszement felmérést, akkor legalább a kérdések célbajuttatását illet volna megszervezni, ha a postában nem is bíznak, nos ezen a téren sem volt más, mint töketlenkedé. Ennek is köszönhető a siralmas végeredmény, de hagyjuk most a méltatlan számháborút, hogy: mi minek a hány százaléka.
Nekünk már csak egy, de annál fájdalmasabb kérdésünk marad:
Mi lesz veled Budapest?
(Illusztráció: Cseri László)
Szerző
További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.
Friss
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
- Orbán Viktor: Nem elég már oldalvizezni
- Elfüstölt egy villamos – Óriási közlekedési káosz Budapesten
- Orbán és Matolcsy, „két férfi egyeset”
- A horoszkóp ígérete szerint…
- (Nagyon)kisnyugdíjasunk felveszi a kesztyűt: a Mikulásgyár jár a gyerekeknek
- Szalay-Bobrovniczky-paráztatás: elrendeltem a légvédelmi rendszerek telepítését Magyarország északkeleti részére