Banánköztársaság
Havas Henrik: az atlétikai vb körül minden rendben volt, kivéve a magyar atlétikát
„Igazából, ha rá is szántam volna magam, hogy írjak valamit az atlétikai vb-ről, az nagyon rövid lett volna. Szerintem, mint általában Magyarországon, most is remek volt a rendezés, még az első napi eső sem fogott ki a szervezőkön, a rohadt nagy melegben a sportolók remekül teljesítettek, a közönség élvezte, hogy végre élőben láthatja a sportág legjobbjait….
„Igazából, ha rá is szántam volna magam, hogy írjak valamit az atlétikai vb-ről, az nagyon rövid lett volna. Szerintem, mint általában Magyarországon, most is remek volt a rendezés, még az első napi eső sem fogott ki a szervezőkön, a rohadt nagy melegben a sportolók remekül teljesítettek, a közönség élvezte, hogy végre élőben láthatja a sportág legjobbjait. Ha nem fájna a derekam, biztosan kimentem volna, hogy megnézzem a svéd rúdugró zsenit, Duplantist” – kezdte bejegyzését közösségi oldalán Havas Henrik.
„Szóval, amit láttam, az rendben volt
Hogy aztán mi lesz a stadion sorsa, az kérdéses, az meg szerintem egyenesen nevetséges, hogy az EU egyik legszegényebb országa (Bulgária miatt nem a legszegényebb) olimpiát tudna rendezni. Emlékszem, 1996-ban Schmitt Páltól, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjától kérdeztem, hogy nem szégyelli-e a testület, hogy a centenáriumi olimpiát nem Athénban, hanem a Coca-Cola fővárosában, Atlantában rendezi.
Pali (akkortájt még barátok voltunk) azt mondta, hogy a hivatalos küldöttség tagjaként körülnézett a görög fővárosban, és sajnos minden tekintetben alkalmatlannak bizonyult, főleg az infrastrukturális hiányosságok miatt.
A görögök azóta is nyögik a 2004-es olimpia költségeit, úgyhogy kivételesen Fürjes Balázzsal értek egyet, bár az egyébként remek atlétikai stadionra költött pénz is jobb helyen lett volna, ha egy új Duna-híd építésére fordítják, vagy a HÉV vonalait, ne adj’ isten a metróhálózatot bővítik, és akkor még nem beszéltem a kórházakról, különös tekintettel az átköltöztetett Sportkórházra, aminek a régi szárnyában remek orvosok, kriminális körülmények között működnek.
Ami a magyar sportolók teljesítményét illeti, hát az szégyenletes volt
Annak idején tanítványom volt az Egri Viktor, aki olyan nagyképű volt, hogy majdnem kirúgtam az államvizsgáról. Azóta megjavult, azt mondja az Ágnes, hogy a Fidesz-sajtó orrba-szájba rugdossa, mióta a Twitter oldalán azt írta, hogy
„Hugues Fabrice Zango hármasugrásban aratott győzelme után Magyarország visszacsúszott az atlétikai vb-k örök éremtáblázatán a 77. helyre. Burkina Fasó megelőzte. (Ezt nem azért írtam, hogy érzékeltessem, mennyire indokolt volt ennyi pénzért vb-t vállalni.) De mégis.”
Mielőtt bárki azt hinné, hogy a magyar atlétika ellen beszélek, annyit azért megjegyeznék, hogy 1966-ban (17 évesen) kinn voltam a Népstadionban, az atlétikai EB összes döntőjét megnéztem. Életre szóló élmény volt Varjú Vili súlylökő aranyérme, napokig őrjöngtem, hogy Mecser Lajos csak ezüstérmet szerzett.
Mielőtt valami jöttment idióta vitatkozna velem, megkérem Ágnest, hogy végszóként rakja fel a ’66-os EB magyar eredményeit. Ha azokat valaki elolvassa, gondolkodjon el azon, hogy mire volt képes a magyar atlétika az ,,átkosban” és mire most, amikor az ország arra készül, hogy jövőre elkezd kilábalni a válságból! Ha a Magyar Nemzetnek van valamilyen kommentárja, nyugodtan írjon!”
Szerző
