A „választás” paradoxona

Ma már semmi értelme a részvételen lamentálni: menjen mindenki szavazni. De azért nem árt tudni, miféle „választáson” veszünk részt.

És ha már elmegy, hát szavazzon az MSZP-Párbeszéd-DK(-LMP?) jelöltjére, illetve valamelyik listájára.

S miután így túlestem a kötelezőn, azért morfondírozhatok kicsit…

Vannak jelöltek, akiknek megválasztásában szinte biztosak lehetünk: Kocsis Máté, Hollik István, Tuzson Bence, Hörcsik Richárd… Közös sajátosságuk, hogy akkor is veszíteniük kellene, ha egyedül indulnának – hiszen fideszesek.

Márpedig demokratikus választáson a Fidesz nem indulhatna.

Ugyanis demokráciában a pártot régen föloszlatták volna, vezetői és a (fogadott) családtagok pedig börtönben ülnének.

De mert nincsenek ott, mert hatalmon vannak, a „választást” valószínűleg megnyerik. Vagy ha nem, hát kisnyúl: a hatalmat aligha adják át. Vagy ha igen, hát nem lesz abban köszönet.

És mégis: próbálkozzunk… Minél előbb derül ki, hogy a Fidesz valójában megbukott, annál jobb. Soros, Brüsszel és az ENSZ is azt szeretné…  

Kapcsolódó:

Már nem szabadok és tisztességesek a választások, de mindenki szava számít, mindenki tehet a közügyekért!