Banánköztársaság
Szanyi Tibor: Sulyok önmaga alkalmatlanságával magyarázza a hazugságait
A jelek szerint Novák Katalin kisujjában is több jellem van, mint utódja -Sulyok Tamás- teljes egészében. A leköszönő elnök egyebek közt azzal indokolta a lemondását, hogy az ember joggal várja el a (nem létező) köztársaság elnökétől, hogy jó döntéseket hozzon, ám ha hibázik, akkor mondjon le!
Novák Katalin valóban hibázott,
mert egykori mentora, majd később is igen bensőséges barátja, a Balog Zoltán nevű ájtatos manó unszolására (halál feleslegesen) kegyelmet adott egy pedofil bűnrészesnek, jóllehet ennél jóval nagyobb hibának gondolom, hogy vele együtt futni engedett egy maroknyi elítélt náci terroristát is. Gyakorlatilag már ez utóbbiért is le kellett volna mondania, szóval a nemrég kiderült pedofilista bűnrészes esetét tekintsük halmazati jelenségnek!
Nomármost az van,
hogy Sulyok most pont azért nem mond le, amiért Nováknak le kellett (volna) mondania, éspedig nácimosdatásért.
A jelenség akkor is megáll, ha Sulyok utólag azzal magyarázkodik, hogy ő másként ismerte apja sztoriját, és pusztán elfogadta azt, amit a családi legendárium tartott erről a végül is hóhérsegéd ügyvédről. Nekem viszont az is kérdés, vajon milyen család az, ahol ekkora hazugságban lehet gyereket nevelni. Ismerek sokféle családot, s ahol tudottan van takargatni való, ott azt igyekeznek eltakarni anélkül, hogy valami ordas hazugságot tennének a helyébe. Ha Sulyok apját valóban halálra ítélték volna, avagy bármilyen bántódása esett volna a náci, fasiszta, nyilas múltja okán, akkor tán jobban érthetnénk a bugyuta magyarázkodást, de mint hogy egy hajszála sem görbült, nyugodtan lehetett volna mondani például, hogy az anyuka szülővárosában tengődtek kettecskén, és kész! Pont olyan feleslegesnek tűnik ez a típusú hazudozás, mint a büntetését már gyakorlatilag letöltő pedofil bűnrészes kegyelemben részesítése.
Ám ugorjunk át ezeken, elvégre a nagy költő, Simicska Lajos is megmondta, hogy a hülyeség állampolgári jog
Jelen esetben engem sokkal inkább az aggaszt, hogy egy kiválónak gondolt jogász, mi több bíró, sőt alkotmánybíró képes úgy leélni az eddigi 68 életévét, hogy abba ne férjen bele egy kis kíváncsiskodás, vajon a drága apukát egészen pontosan ki, mikor és milyen indoklással ítélte halálra annak távollétében? Ki, vagy kik lehettek ezek a drága népbíró kollégák, akik egy bosszúszomjas kommunista pártkorifeus kedvéért halált osztogattak.
Napjaink történészei ugyanis órák alatt kiderítették, hogy Sulyok László nevű halálraítélt nem volt. Sőt, azt is könnyedén kiderítették, hogy apukát valóban keresték, mert meg akarták hallgatni, miért is írt oly lelkes újságcikket a zsidók haláltáborokba hurcolása kapcsán? Ám azt is kiderítették, hogy az akkori ítélkezési gyakorlat alapján 100 hasonló cikk se lett volna elég még börtönre sem, nem hogy halálra.
Nos, a jelenlegi köztársasági elnök hibázott, hogy kétely nélkül felült a saját családján belüli hazugságnak, abban meg végképp, hogy nem volt igénye a tisztázásra, amikor könnyedén megtehette volna. Most pedig azzal hibázik, hogy hibáit a bugyuta tudatlanságára fogja.
Az ilyen figura nemhogy államfőnek, de még alsó szintű döntéshozónak, mondjuk önkormányzati ügyintézőnek sem alkalmas. Ez utóbbiak ugyanis kötelesek minden állítás valóságtartalmáról meggyőződni.
Szerző
