A március 15-i diáktüntetés résztvevőit sorra idézi be a rendőrség. Erről, meg az Orbán-féle elégtételről eszembe jutott Szófia.
2018.március 3-án több tízezer ember tüntet virágokkal a kezében
Bulgáriában, a maffiaállam, a szegénység és az országvezetése ellen. A tüntetések központja Szófia és Várna. Azt kiabálták az emberek, hogy „változást akarunk”, „maffia”, „mondjanak le”. Várnában 70 ezer ember tüntetett.
A szónokok a monopóliumok, az oligarchák, a magas közüzemi számlák, az alacsony bérek és nyugdíjak miatt tiltakoztak, míg mások az egész politikai rendszer megváltoztatását sürgetik. Olyan választási törvényt akarnak, amely lehetővé teszi, hogy egyszerű polgárok is részt vehessenek a politikában.
Semmiféle atrocitásról nem érkeztek hírek, sok volt a rohamrendőr
Szófia és Várna belvárosának kis utcáiban páncélozott katonai járműveket álltak. A katonáknál virágok, nemzeti színű zászlók és politikusok elleni plakátok voltak.
A rendőrök letették pajzsukat és átálltak a tüntetők oldalára. Az Országos Rendőrfőkapitány nyilatkozta:
„Tüntetők, mi veletek vagyunk. Mi azért vagyunk itt, hogy megvédjünk titeket, az emberek jogait és a köztulajdont. Tehát mi veletek vagyunk!”
Ennek így kellett lenni. Hiszen egy tüntetésen nem alakulhat ki polgárháborús helyzet, nem lőhet a rendőr, a katona a másik oldalon álló apjára, anyjára, testvérére, barátjára, szomszédjára. Mint arról Várnai Zseni, József Attila díjas költőnő a 20. század eleji magyar munkásmozgalmi megmozdulások kapcsán, Katonafiamnak című versében írta: „Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!”