Orbán Viktor az első aranyéremig tudomást sem vett olimpikonjainkról

Orbán Viktornál, aki azt híreszteli magáról, hogy szereti a sportot, úgy látszik az olimpiára kijutott sportolóink fantasztikus teljesítménye csak akkor érinti meg az ingerküszöböt, ha aranyérem a végeredmény. Persze ez nem igaz a focira, hiszen ott -kis túlzással- a pár percig az élmenyőz árnyékába kijutó válogatottunk minden passza megért egy bejegyzést a miniszterelnöki közösségi oldalon.

Az arany bűvölete….

Kós Hubert megnyerte a 200 méteres hátúszást a párizsi olimpián, ezzel megszerezte Magyarország első aranyérmét a francia fővárosban. A 21 éves versenyző a csütörtöki fináléban 1:54.26 perces idővel diadalmaskodott. Az Egyesült Államokban, a legendás Bob Bowman irányításával készülő Kós ezzel a magyar úszósport történetének 30. olimpiai aranyát szerezte meg.

Több sem kellett az Orbán közösségi oldalát kezelőknek, azonnal megszületett a miniszterelnöki gratuláció:

„Még csak 21, és már megcsinálta! Gratulálok, Kós Hubert!”

(Csak, hogy ha egy társaságban szóba kerül, ne álljon ott ostobán a főközszolga: Egerszegi Krisztina 14 évesen nyerte az első olimpiai aranyérmét és Milák Kristóf is 21 évesen lett olimpiai bajnok. Az úszósportban jellemző, hogy fiatalon lesznek olimpiai érmesek.)

Gyurcsány-olvasat

„Néma Levente, de valójában rosszabb, mert azzal, hogy miközben a magyarok egy hete küzdenek Párizsban az olimpián, a kormányfő a mai napig, azaz az első aranyig meg se mukkant, valójában azt mutatja, hogy őt a küzdelem nem érdekli, neki csak a győzelem fontos.

Milyen ember ez? Hogy vezethet ilyen mentalitással egy ember egy országot? Ha jól látom, hát elég pocsékul.

• Mert aki nem nyert, az őt nem érdekli. Az neki nem fontos. Az, gondolom, neki nem rendes magyar ember.
• Mert szerinte minden mérkőzés addig tart, ugye ő mondja ezt, amíg nem győztünk. Aki nem győz, az nyilván értéktelen. B kategóriás magyar.

Micsoda szörnyű alak ez az Orbán! Te jó Ég!

Akkor mondom: minden ember fontos, minden sportoló fontos, mindenki küzdelme a mi küzdelmünk is. Egyébként meg csak azért is: hajrá magyarok! Minden magyar! „

Pottyondy Edina olvasata

„Döbbenetes, hogy milyen agresszíven követeli az ország az aranyakat. Mintha járna, mintha a tévénézés jól megérdemelt jutalma lenne. Az ezüst vereség, a bronz csalódás, a negyedik helytől lefelé már csak lemondó sóhaj.

Amilyen könnyen belenyugodott a magyar ember abba,

hogy a fizetések, az egészségügy vagy az oktatás az első ötvenben sincs, olyan öntudatosan hisztizik az olimpiai elsőségért.

És ez nemcsak azért káros hozzáállás, mert irreális terheket rak a sportolókra, nemcsak azért, mert egy hazug önképet szolgál, és nemcsak azért, mert elvesz sok örömöt és sikert. Hanem azért is, mert ez a mentalitás átmegy a hétköznapokra is.

És ahogy az aranyfüggő fotelgollam nem érez büszkeséget és tiszteletet azok iránt, akik a világon „csak” az ötödik vagy huszadik vagy negyvenedik legjobbak valamiben, épp így nem ad tiszteletet azoknak, akik erejüket megfeszítve dolgoznak és teljesítenek ebben az országban. A szociális munkásnak, a tanárnak, a vállalkozónak vagy a színésznek.

Én mindenkire büszke vagyok, aki Párizsban képviseli az országot, mert mindegyikük mögött óriási munka van. És mindannyian megérdemlik az ország szeretetét és tiszteletét, akárhányadikak is lesznek.”