Banánköztársaság
Épelméjű ember nem sétálgat elefánttal a hídon – Napi Lendvaiságok
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most ezek ütötték meg a fülét….
Szokásos heti Orbán, pénteken, a saját rádiójában
Trump győzelmének áldásos hazai hatását szemlélteti:
„Mégiscsak más benyomást keltünk, ha egy elefánt mellett sétálunk a hídon.”
Ó, hogyne. Egy idióta benyomását. Épelméjű ember t.i. nem sétálgat elefánttal a hídon. Mert az könnyen leszakadhat. Jobb esetben a sétapartnernak csak el kell takarítania az elefánt ürülékét. Az sem piskóta. Kicsit nagyobb annál.”
Dávid meg a Góliát…
A miniszterelnök eligazító jellegű beszédéből megtudtam, hogy Brüsszel egyenlő Moszkvával (a régivel, mert az új az rendben volna), Kádár János pedig Magyar Péterrel. Ezért most Brüsszelt kell legyőzni, miként Dávid Góliátot, annál is inkább, mert komoly veszély mutatkozik ukrán megszálló csapatok megjelenésére Magyarországon.
Most aztán aggódhatom. Vagy a miniszterelnök állapota, vagy az ukrán megszállók miatt.
Csak azt nem tudom, mit csináljak Dávidként. Modellt állni Michelangelonak vagy valamelyik utódjának valahogy nincs kedvem, fele olyan jól nem mutatnék 5 méteres márványtömbbe faragva. Michelangelo sem mutatott soha erre vonatkozó igényt. Valahogy hiányzik belőlem az a kamaszfiús báj. Parittyát vagy egyéb fegyverként használható tárgyat pedig jobb, ha senki nem ad a kezembe.
Pedig ha nem vagyunk eléggé Dávidok, akkor jönnek a bábok. A bábkormányban. Brüsszel bábjai. Putyin bábjait legalább már megszoktuk, nem lehet itt, kérem, folyton mindent felborogatni.
Nincs más hátra: Észak-Koreához fogok fordulni. Ők majd helyettem is dávidkodnak.
Szerintem a kormányunk is hamarosan elkezd barátkozni velük. Eddig mindenkivel jóban lettünk, aki Putyin háborúját segíti, Kirill pátriárkától Kínáig. Most pedig 12 ezer észak-koreai katona megy az ukrán frontra, Putyinék oldalán. Észak-Koreának ez meg se kottyan: 1,1 millió aktív katonája van, hozzá még sokmillió képzett tartalékos. A sorkötelesség 5-től 10 évig terjed, férfiaknak, nőknek egyaránt.
Nyilván jutna egy-két hadosztály Brüsszel elfoglalására is, ha már a mi kormányfőnk nemrég azt ígérte.
Egyébként is rokonszenves ország, szakasztott olyan, mint amilyenekkel vezetőink barátkozni szoktak. Az igaz, hogy amikor Kim Dzsong Un elnök az apja (azelőtt nagyapja) után átvette a hatalmat, rögtön kivégeztette a feltételezett riválisait, köztük a saját nagybátyját és unokatestvérét is.
Dehát már ez is baj? Szent István sem bánt kesztyűs kézzel Koppánnyal, nem igaz?
Van, aki azt is kifogásolja, hogy legutóbb hét embert azért végeztek ki, mert Dél-Koreából becsempészett pop videót néztek. Istenem, hát ők is védik a szuverenitásukat.
Az irány alapvetően helyes, bár a mi Szuverenitásvédelmi Hivatalunknak sajnos nincs pallosjoga (ezek a hülye európai normák!).
Szóval sürgősen szorosabbra kell vonnunk a magyar-észak-koreai barátság szálait.
Elvégre mindketten békepártiak vagyunk. És könnyen lehet, hogy az észak-koreai csecsemők popsiján is van piros pötty. Csak Matolcsynak nem volt ideje elég alaposan körülnézni Ázsiában.
Szerző
