Vasárnapi (cseppet sem) ünnepélyes gondolatok egy pici országból

Ezen a héten, nem sokkal karácsony ünnepe előtt ez a pici ország megint kitett magáért, csak a szépség és együttműködés számított. Ja nem, hanem az egymásnak ugrás, hazudozás, pofon, pofon hátán.

Hol élünk?

„Berki Mazsi nem kegyelmezett”, Brass Bence a Vígszínház művésze „véresre verte ellenfelét” pattogtak hétfőn kora reggel szemembe a bulvárnál bulvárabb cikkcímek és tévedés ne essék, valamennyi igaz volt. A szépmosolyú családanya, aki maga is mindig izomcelebet választ társul, előbb egy vállalkozót, majd amikor azt meggyászolta, jött 2.0 változat. A hölgy nem húzta-halogatta és ringbe szállt nem is eredménytelenül, hiszen izzé-porrá pofozta a Sztárboxban a többi lánykát, majd most nemzetközi vizekre evezve is bebizonyította, hogy ő a legagresszívabb anyuci. Hol van már a Shakespeare szonettek rejtélyes „fekete asszonya”, Dante Beatricéje, vagy akár Weöres Sándor egyébként szintén maszkulin Psychéje? Ugyan már, a jelszó ma nem a vágyódás, hanem az Üsssssss! Ne feledjük azonban Brass Bencét a Vígszínház kétségtelenül egyik legtehetségesebb fiatal művészét, aki ahelyett, hogy Molnár Ferencet tanulna, esetleg Hamlet, a dán királyfi lelkének legsötétebb bugyraiba szállna alá, sorra „véresre veri” ellenfeleit.

Persze, tudom a választ a kérdésre: olyan ország ez, ahol a teljesítmény nélküli celebek és a jövő nagy művészei is a pénz bűvöletében élnek, nem is ítélem el őket, csak szomorkodom helyettük, értük.

Orbán Viktor Schamschula-kórban szenved?

Ki emlékszik ma már az MDF kormány közlekedési miniszterére, Schamschula Györgyre, aki 1994-ben, a második szabad választást megelőzően mint pók a falon, úgy rohangált ebben a pici országban akár 10 méter új utat is átadni? Nos, a magyar miniszterelnököt is valami ilyesmi kór teperhette le, hiszen e betegségétől hajtva hol itt, hol ott tűnik fel és ad át valamit veretes beszéd keretében, aztán huss, már el is illan.

Jó jel, hogy  Sachamschula is hiába szaladgált Hencidától Boncidáig, bukott választáson a kormány.

Az ezerfejű cézár

A közönség azt kapja, amit érdemel. Sőt mostanában nemcsak kapja, de intézi is magának. Az X faktor óriási nézősereglete például egyetlen gyors mozdulattal ejtette ki a döntő előtt a műsor csodahangját, hogy helyette egy, a 3+2 lakodalmas rock reinkarnációjával nyeresse meg a versenyt. Ugyanerre a kaptafára húzható az a döntés is, amelyik a Palik László által Vágó István emlékéhez méltó színvonalon vezette Legyen Ön is milliomost cserélte le az újabb Győzike showra, ami ha lehet, még az évekkel korábbi szériát is „emeletekkel” múlja alól. Tegyük hozzá, ha ez a műsor sitcom műfajban készülne, csak egy lenne a pocsék rossz műsorok közül, de nem lenne kártékony, igy viszont realty showként azt sugallja, hogy ezek az emberek valahogy így élnek, és ez egyenesen pusztító.

Ide rendeltek egy elbutított szavazó-tömeget? Megérkezett!

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Észosztás egogombóc – üzemmódban

Nézem az élő közvetítést a fővárosi közgyűlésről és látom azt a sok (bocs) önelégült pofát, ahogy egymást osztja ki ahelyett, hogy a budapestiek létét meghatározó költségvetést vitatná. Félretéve, ha egyáltalán van nekik, a józan észt, a költségvetés okos, szakmai vitája helyett inkább egymást igyekeznek alázni. Jó, jó, így is megszavazták, de azért gondolkodjunk el azon, hogy kikre bíztuk magunkat, városunkat.  Ez így kérem az egogombócok -ránk nézve- veszélyes kis köre és, hogy hol működik ebben a pici országban a nagy, találja ki mindenki maga!

Őrület a boltokban, bevásárlóközpontokban és a piacokon is,  pedig akire emlékezünk beérte egy egyszerű jászollal.