Banánköztársaság
Magyar György: a jogállamiság látszólag győzelemre áll
Mindenféle korábbi zavaros nyilatkozat ellenére a kormány úgy tűnik, beletörődött abba, hogy a Ptk. szerint a főváros cégét Rákosrendező területére elővásárlási jog illeti meg az Egyesült Arab Emírségek által kijelölt arab befektetővel szemben. A hatalom oldaláról hivatkoztak a hazai jogot felülíró nemzetközi szerződésre, az abban szereplő ötmilliárd eurónyi fejlesztésre tett ígéretre, ám egyelőre a jogállam áll nyerésre. A mérkőzés azonban még nem feltétlenül tekinthető lejátszottnak.
Szeretnék optimista lenni, de nem vagyok optimista
A kormány tudomásul veszi a fővárosi tulajdonú Budapesti Közművek Zrt.-nek (BKM) a Rákosrendezőre vonatkozó elővásárlási jogát, a cég tehát megvásárolhatja a területet, ha teljesíti azokat a szerződéses feltételeket, amelyeket a dubaji befektető eredetileg vállalt
– jelentette be Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón. Hozzátette:
ha a BKM kifizeti a vételárat, megtisztítja a területet, és tartja magát a szerződésben rögzített egyéb vállalásokhoz, akkor eldöntheti, kivel és mit valósít meg ott.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter január 28-án még másként gondolta: szerinte megszületett minden szükséges megállapodás Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek között a Rákosrendező fejlesztéséről, így a felek új területekre is kiterjeszthetik az együttműködést. A tárcavezető azelőtt sietett ezt közzétenni, hogy a miniszterelnökkel együtt az emírségekbe utazott. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fontosságát egyébként szerinte mutatja, hogy a kereskedelmi forgalom már elérte a félmilliárd dollárt a két ország között, ezúttal pedig megállapodás született az együttműködés újabb területekre való kiterjesztéséről. Így a két fél az olaj- és földgázkitermelés, az energetika és a megújuló energiaforrások hasznosítása érdekében is fejleszti a kapcsolatokat. Még sajtot is exportálnánk nekik.
Visszatérve az eredeti kérdéshez:
Gulyás Gergely szerint nem lemondtak a rákosrendezői beruházásról, hanem egész egyszerűen ez van, „ilyen a jogállam”. A jogállamiság fogalma Varga Judit exigazságügy-miniszer szerint azonban önkényes politikai eszköz, amellyel elkerülhetik az érdemi vitát, hiszen az ellenfél érveit meg sem hallhatják. Gulyás mindazonáltal közölte, az emirátusokkal kötött megállapodás kapcsán
„nem estünk csapdába és nem is állítottunk csapdát” – ugyanakkor sok sikert kívánt az „ősellenzéki” Budapestnek.
Majd hozzátette, hogy
a nemzetközi szerződésben megfogalmazott jogok és kötelezettségek mostantól a fővárost is terhelik Rákosrendezőn.
Gulyás elismerte, hogy korábban nem ilyen egyértelműen mondta ki, hogy Budapestnek valóban elővásárlási joga van a területre. (Mi több, a kormányoldal pont ennek az ellenkezőjét állította.)
Itt azonban keveredhetnek a fogalmak
A nemzetközi szerződésben az Egyesült Arab Emírségek azt vállalta, ösztönzi az általa kijelölt céget arra, hogy ötmilliárd eurónyi beruházást valósítson meg. Ez a feltétel azonban nem vált a Rákosrendezőről szóló adásvételi szerződés részévé. Az viszont szerepel benne, hogy a vevő a nettó 51 milliárd forintos vételár legfeljebb feléért vállalja a terület kármentesítését. Amennyiben a munkálatok ennél többe kerülnének, az eredeti vásárló – illetve a helyébe lépő BKM – elállhat a vételtől. Az adásvételi szerződésben azt is kifejezetten leszögezték, hogy a magyar állam a nemzetközi szerződésben kötelezettséget vállal infrastrukturális fejlesztésekre, így gyalogos felüljáró, vasút feletti közúti felüljáró építésére – ami Gulyás Gergely szerint a megállapodásnak nem része –, a vasúti pálya fejlesztésére, a sínek befedésére arra alkalmas módon, hogy felette park legyen kialakítható, az M1-es metró meghosszabbítására, kerékpárút és gyalogút megvalósítására.
A dokumentum szerint az ehhez szükséges forrást legalább 800 millió euró – mintegy 330 milliárd forint –becsült összeg erejéig biztosítani fogják. Amennyiben az eladó ennek nem tesz eleget, a fővárosi cég ugyancsak jogosult kiszállni az üzletből, és akkor visszaállnak az eredeti állapotok.
Visszatérve a fogalomzavarra:
a nemzetközi szerződésben nagyrészt vágyakat fogalmaztak meg, az adásvételi szerződés viszont kötelező érvényű a felekre nézve. Az ötmilliárd eurónyi arab befektetés így csak kívánságműsor – az emírségek ösztönzi az arab befektetőt ilyen értékű fejlesztésre –, de ez nem része az egyébként is zavaros, nézetem szerint jó erkölcsbe ütköző, ezért semmis adásvételi szerződésnek.
Ez az üzlet ugyanis Magyarország számára előnytelen. A deal hozott volna 2039-ig 51 milliárdot a köznek – addig kell kifizetni a területért az 51 milliárd forintot –, miközben ez nekünk 330 milliárdba fájna. Már ha fájna, mert amennyiben az állam költ ennyit infrastrukturális beruházásokra, annak jobban örülhetnek a térség lakói, mint a rákosrendezői területre álmodott luxuslakásoknak és az ötszáz méteres Trump-toronynak.
A mérkőzésnek még vélhetően nincs vége
Már csak azért sem, mert a területre egy Fideszhez közeli cégnek, a Stockton Zrt.-nek is van elővásárlási joga, amely eddig nem nyilatkozott, de elvileg még megteheti. Idézhetjük Karácsony Gergelyt: ingyen senki nem hülye, hiszen ez a cég bevásárolta magát az érintett terület egy kis részébe. Jelenleg azonban úgy tűnik – bár a rendeleti kormányzás idején ne zárjunk ki semmilyen váratlan fordulatot –, hogy Rákosrendező ügyében a jogállamiság győzelemre áll. A terület az arab befektető helyett a fővárosi cégé lehet, ahol – akár magánbefektetők tisztességes megpályáztatásával – elérhető árú (bér)lakásokat és valóban közcélt szolgáló zöldterületeket alakíthatnak ki. Legyünk jóhiszeműek, és higgyük azt, hogy a kormány kétségtelenül arcvesztéssel járó kudarca okán nem teremt lehetetlen helyzetet Budapest számára. Úgy látom azonban, hogy a NER és a főváros őszinte szándékú és nélkülözhetetlen megállapodása ebben az ügyben nagyon távolinak tűnik…
Szerző
