Gábor György: Orbán nem azért hazudik, mert fél az igazságtól, hanem mert már nem is tud különbséget tenni a kettő között

„Napok óta mást sem hallani, mint azt, hogy Orbán súlyos hibát követett el azzal, hogy egyfajta szövetséget kínált annak a George Simionnak, aki nemcsak verbálisan, hanem tettekben is megnyilvánuló szélsőséges magyargyűlöletéről vált nevezetessé, s akinek jó esélyei vannak arra, hogy a román elnökválasztást sikerrel abszolválja. Orbán egyetértőleg idézte Simiont, s azt hallotta ki az alábbi mondatból, mintha a román elnökjelölt Magyarországnak üzent volna: „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.”

Aki a fentiek nyomán úgy látja, hogy Orbán súlyos hibát vétett és bűnt követett el, az semmit sem ért,

semmit sem tanult és semmit sem fogott fel Orbán förtelmes regnálásából és szennyes rendszerének elmondhatatlan, sok-sok évtizedre kiható szellemi-morális pusztításából. Orbán és követői, köztük feltűnően gyenge képességű politikusok, nyerészkedő gazemberek, félelmükben önmaguk alá piszkító senkiházik, közpénzekből etetett jellemtelen és erkölcstelen propagandisták, saját hitüket szembeköpő egyházi vezetők, ilyen meg olyan funkciókba juttatott egzisztenciális lábjegyzetek minden értéket és ideát puszta eszközként használnak fel a hatalom megtartására.

Orbán nem hisz semmiben, csak a saját hatalmában és pozíciójában

A folyamatosan hangoztatott vallás, a haza, a nemzet, az erkölcs, az eszmék: mind díszletek egyetlen valódi célhoz, a hatalom megtartásához vagy kiterjesztéséhez. Elszántan védelmezi a keresztény értékeket, miközben nyilvánvalóan nem gyakorolja azokat; piszkosul „hazafias”, miközben az ország vagyonát saját holdudvarának juttatja; „demokrata”, miközben folyamatosan leépíti a demokratikus intézményeket. A politika így válik zsibvásárrá, ahol minden „árucikk”, minden „szlogen”, minden „érték” eladható – vagy lecserélhető.

Orbán éthosza a „ne mi kapjuk a legtöbbet”-től az „oszt jónapot”-on” és a „ha támadják a kisvasutat, meghosszabbítjuk Bicskéig”-en át a „boldog karácsony”-ig terjed, amelynek szellemi, kulturális és esztétikai keretét a „na helló, röfi!” infantilizáló poszthumán nyelvi és identitásalkotó aktusa szolgáltatja, amely kulturális határkijelölés is egyben: Nem vagyok te. Te röfi vagy. És hogy ki a röfi, azt mindig én mondom meg.

A hazugság lesz itt a természetes közeg, a cinizmus a nyelv, és a társadalom csak díszletként szolgál a hatalom teátrumában

Orbán nem azért hazudik, mert fél az igazságtól, hanem mert már nem is tud különbséget tenni a kettő között. Számára minden szó egy kampányeszköz, minden eszme egy dekoráció, minden ember egy statiszta. Az ilyen hatalom nem kormányoz, hanem pusztán fennmaradni akar – bármilyen áron. Sok mai rendszer védelmezi a kereszténységet vagy hivatkozik a keresztény kultúrára, valós keresztény tartalom, hit, irgalom, igazságosság, szeretet nélkül. A Biblia szavait „kampányszlogenné” silányítják, a vallást piacosítva és profanizáláva: a kegyelem árucikk, a templom politikai színpad, a hit pedig lojalitáspróba.
Orbán számára itt már rég nem a kormányzás a feladat, hanem a túlélés. Nem a szolgálat, hanem a kisajátítás, a megszállás, a birtokba vétel.
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság védelme” csupán alkalmi retorikai készletté lesz akkor, amikor egy nyíltan magyarellenes, soviniszta, ultranacionalista, a magyar nyelv visszaszorításán fáradozó, s a saját aktivistáin keresztül a magyar közösségek ellen fenyegető módon fellépő szörnyetegnek kínál barátságot, megértést és együttműködést.
Amikor Orbán szövetséget ajánl annak, aki gyűlöli a magyarokat, köztük persze azokat a magyarokat is, akik rendszeresen jelentek meg Tusnádfürdőn, hogy szájtátva hallgassák Orbán jelentés nélküli mondatburjánzásait, azt nyilvánvalóan nem a „szeretett magyar testvérekért”, hanem kizárólag önmaga fenntartása érdekében cselekszi. Ez nem politika – ez árulás. És nem hiba – hanem bűn. És ebben semmi machiavellizmus nincs, minthogy Machiavelli nem az uralkodó önmagáért való gátlástalansága mellett érvelt, s nem az eszme eszközzé alacsonyításáról értekezett, hanem az erkölcsi elveken nyugvó hatalom szigorúan következetes működéséről és technikájáról.

De hát hol lenne Orbánban bármiféle erkölcsi minimum? Hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, megérkeztünk a kísérlet végpontjához: Orbán rendszerét most laboratóriumi tisztaságában szemlélhetjük – semmi nem zavarja már a képet, csak a valóság. Ez nem árnyalata a rendszernek – ez maga a rendszer.”

Forrás

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>

Ujhelyi: Orbán elmeháborodott politikai lépése - Végleg elárulta a határon túli magyarokat