Alakulunk történelmileg, akárcsak Kádárnál

Állítólag egyszer megkérdezték az éppen egyre inkább nyugatiasodó Kádár Jánost, vajon miért van Magyarországon egypártrendszer? A derék proletárdiktátor pedig azt válaszolta, hogy “történelmileg így alakult”.

Frappáns válasz, sőt, igaz is

Most viszont éppen úgy alakul történelmileg, hogy Magyarország ismét lesodródik a nyugatias, demokratikus működés útjáról, egyben hamarosan kisodródik a mai európai uniós keretekből. Ebből ma még csak annyi látszik, hogy a magyar kormány nem fogadja el az Európai Bíróság döntéseit, egymás után vonja meg a demokratikus jogokat, és számolja fel a demokratikus intézményeket, de ellene hat a piacgazdasági fundamentumoknak is.

Az európai együttműködések felmondása egyben a fasizálódás jeleit is mutatja,

Ma már inkább keresztény nacionalizmusnak mondjuk az egyszer már drága áron eltiport nácizmust. Mifelénk jelenleg az ukrán helyettesíti az egykori zsidót. Most éppen a szintén erőből terjeszkedni akaró Putyin testesíti meg az egykori Hitlert, Magyarország pedig megint a rossz oldalra áll. Megelőlegezem, ismét csúnya vége lesz, ezúttal az újnyilas tempónak.

NER-t irányító pár ezer gazember

Lehet előrángatni történelmi analógiákat, de diktatúrákhoz való makacs vonzódásnak ezúttal legfőképp személyes üzleti okai vannak. A NER-t irányító pár ezer gazember ugyanis csak azon az áron üzletelhet a távoli kényurakkal, hogy feléjük is garantálják a saját, itthoni elszámoltathatatlanságukat, azaz hogy a sötét anyagi manőverek továbbra is sötétben maradhatnak, ott is, itt is.

Hosszú út vezetett idáig, és persze alakulhatott volna másképp is

Nem tudom, vajon más nemzetek vezetői mennyire tudnak a korrupció igézetének ellenállni, de a magyar példák sajnos nem éppen kebelt feszítők. Legutóbb az történt velünk, hogy a rendszerváltoztatás után az orosz piacokról menekülő magyar üzleti osztály egy része visszafordult, s megkötötte a maga sajátos boltjait. Ez főként az energiaimportban mutatkozott meg, konkrétan egy a KGST-ből itt ragadt, régi jogi eszköz révén, amit úgy hívnak, hogy “vevő-kijelölési jog”. Magyarul arról van szó, hogy ki mondhatja meg, magyar részről vajon ki veheti meg elsődlegesen az elvileg olcsó orosz (ukrán) olajat, gázt, áramot? Aki megmondhatja, annak borzasztó sok pénz üti a markát. Ma is.

Ezt a jogot Oroszország mindig valamelyik magyar vezető kezébe helyezte. Többnyire az uralmon lévő, vagy beköszönő kormány emberének kezébe. Nincs ebben semmi ideológia. Aki biztosította a vonatkozó üzletek stabilitását, azé lett ez a hatalmas pénz.

Volt ez már a Horn-huszárok kezében, maradt is ott egészen a Gyurcsány-korszakig, mintegy kikerülve Simicskát és Medgyessyt. Kapolyi László, illetve Máté László voltak az igazi megmondhatói, miként is működtek ezek a rendszerek, de mentségükre legyen mondva, legkevésbé maguknak, inkább a pártjaiknak, de leginkább az államnak (!) juttatták a rengeteg pénzt. Az, hogy az állam aztán miként gazdálkodott, az egy külön történet.

Simicska és az O1G

Egy ilyen sajátosan fura egyensúlyon nyugodott minden addig, amikor Vlagyimir Putyin 2009-ben úgy nem döntött, hogy Magyarország hosszabb távú stabilitását Orbán Viktorra kell bíznia. Ekkor fordult a világ, ám az egykori Fidesz-pénztárnok, Simicska Lajos nem akart ezen az úton együtt menni, sőt, a G-nap alkalmával el is váltak. Simicska ugyanis zsigerből utált mindent, ami orosz, a főnöke viszont kihagyta őt az új buliból.

Azóta a svájci Zug városban bejegyzett MET nevű cég indít és kezel minden üzletet, ami primer módon magyar energia-behozatalként mutatkozik. Ez alól a nagy hírű MOL sem kivétel, jóllehet Csányi és Hernádi urak igen elől állnak a tornasorban, amit egyébiránt Orbán megbízásából Lantos Csaba miniszter igazgat. A strómanokról is érdemes lenne szólni, de itt most az a lényeg, hogy a Közép-Európában és a Balkánon is igen aktív vállalatcsoport nagyjából 20 milliárd eurónyi éves forgalmat bonyolít, azaz valamivel többet, mint a magyar GDP 10 százalékát folyatja át magán.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Orbán Viktor vajon mi a csudától akkora rezsizsonglőr

Ha valaki kíváncsi, vajon ki is a leggazdagabb magyar, akkor az egészen bizonyosan nem Mészáros Lőrinc. Ha még azt is tudni szeretnénk, hogy Orbán Viktor vajon mi a csudától akkora rezsizsonglőr, amekkorának látszik, akkor bizony a MET történetéből sok mindent kiolvashatunk. Ezekre a számokra merem alapozni azt a vélekedésemet, hogy a NER vezérkara az elmúlt 15 évben nagyjából 50.000 milliárd forinttal csökkenthette a lakosságunk vállán nyugvó nemzeti vagyont. A közös értékeink kb. 10 százalékától szabadítottak meg bennünket, mint egyféle jattos főpincér a régimódi éttermekben. Majdnem egy évnyi GDP-ről beszélhetünk.

Ez a hatalmas pénz magyarázza a görcsösen kézben tartott orosz kapcsolatokat, azok balkáni leágazásait és egyáltalán bármit, amit ma politikának nevezünk Magyarországon. Ugye nincs olyan olvasó aki ezek után feltételezné, hogy Orbán Viktor majd valami ostoba malőr folytán kiengedi a kezéből a kormányrudat, netán holmi snassz szavazófülkékben elpancserkodná a birodalmát?

A 40-es évek európai antiszemitizmust idéző, már-már hisztérikus anti-ukrán retorika arról szól ugyanis, hogy Orbánék nem akarják elveszíteni az óriási üzletüket, illetve (átmeneti) vagyonukat. Ez a felfokozott hazai ukrán-gyűlölet lehet a kulcsa ugyanis a 2026-os “választásoknak”. Orbánék már most rezsiemelkedéssel riogatnak, erre használják ki az izraeli-iráni konfliktust is, ami a tőzsdei jegyzéseket persze ide-oda rángatja, de a tényleges üzleteket egyelőre nem érinti. Ugyanezért vannak a brüsszeli “vétók”, mert a keleti gazdik felé teljesíteni kell.

Ehhez képest csak az a kérdés marad, vajon Putyin az említett vevőkijelölési jogot megtartja-e Orbánnál, avagy átpasszolja Magyar Péterhez, aki legalább annyira korrupt, mint egykori pártelnöke. Ha Magyar Péter megjelenik majd valahol Oroszországban, az idehaza hatalomátvételt fog jelenteni. Ha nem, addig nem.

És Kádár mosolyogva hátradől és kér egy erős presszót odaát.

Ezeket klátta már?