„Nekem az okozott csalódást, hogy nem készültek semmivel az aljasságra”

Emlékeimet kerestem a 2014-es választásról.  A kis könyvtáramban találtam meg ezt az írást, amelyet zártkörű levelezésünkben írtam a „tagoknak” a választás utáni napokban. Borzasztó! Kiakadtam saját magamtól. Akár ma is írhattam volna, hiszen a választás semmit sem változott, de nem, ez 2014-ben készült.

Tisztelt Titkos Kormányváltó Társulat! (TTKT)

A választás éjszakáján, amikor már minden látszott, nem túl hangosan, de egyszerűen azt írtam, hogy „ A rohadt kurva életbe!” Csak így egyszerűen és röviden. Mást nem akartam, ez mindenkinek világos mondanivaló lett volna!

Ez a véleményem nem lehetett jó, mert a mégkurvább laptop nem volt hajlandó sehova se elküldeni. Másnap se. Aztán nem bántam, mert ráértem gondolkodni. Emlékezzetek! A választás előtt az volt a véleményem, hogy lesz elegendő szavazat a győzelemhez, ha az ellenzék eljut a bambákhoz és magukévá teszik őket, mert lehet, hogy nélkülük is elég lesz, de a biztos többletet ők adhatják. Erre leginkább a röplapokat tartottam jónak, olyanokat vagy még egyszerűbbeket is, mint amilyent heteken keresztül a jobbik szórt a postaládákba – vidéken is! Legyőzhető így a fidesz – ha el nem csalják.

Mindhárom bejött!

Amikor dél körül ~33%-os volt a részvéte,  kevésnek tartottam. Aztán amikor láttam, hogy délután egyre nagyobb a sorban állás, akkor már azt gondoltam, hogy este 7-ig a korábbinak a duplája lesz, sőt még annál is sokkal több. Az urnákat jóval 19 óra után zárták, tehát a délelőtti 33%-nak a duplája felett – azaz 70 % körül kellett leszavaznia! Ehelyett mi lett a vége? 61%! Nem hiszem el.

Mindig mondtam, hogy el kell érnie az ellenzéknek, hogy a szavazatszedőknél többed magukkal legyenek jelen, és az összesített eredményt három helyre küldhessék el. Ez azért lett volna fontos, mert az elküldött  adatokat már senki, MONDOM SENKI nem ellenőrizheti, az a Fidesz által megvásárolt feldolgozó céghez került, ahol annyit tettek be a rendszerbe, amennyit akartak. És késő este addig játszottak a „beérkezett”  adatokkal, amíg a 133 kijött! Soká tartott.

A kormány nem vádolható meg a csalással, mert a beavatkozás bizonyíthatatlan.

Ezért ördögi és egyben fenomén! Nem is teszi senki éppen ezért. Na de ez volt az az ok, amit az embereknek megmagyarázva bojkottálni kellett volna a választást. De csak akkor, ha a megértését minden párt, minden pógár visszaigazolta. Talán még akkor sem! Sőt akkor sem, mert a pógár birka és tétó, de én abban bíztam, hogy az ellenzéki vezérek is látják amit én, és van valami titok a tarsolyukban tartalékban, amivel nem jöhetnek elő idő előtt. Már tudom, a titkos fegyver az amire mindig csak várnak, de soha nem veti be, mert nincs is. Most sem volt. Csak a hitük volt, amit a „kitelepülésekből” merítettek, ahol a megjelentek kedvességeikkel és hozzászólásaikkal élvezetet okoztak. Lehetett maszturbálni. Asszem ezt a kifejezést használtam még a választás előtt.

És a bambákhoz sem jutottak el!

Még azt is hittem, hogy kidolgozott tervük van a másnapra. Hétfőre. Nekem lett volna, ha ezzel foglalkozom, sőt ha ilyent nem dolgozok ki, akkor el se indulok! De ezeknek nem volt semmijük. Miért is nem volt? Mert nincs köztük tehetséges vezető. Mondom: VEZETŐ. MANAGER. Nem miniszterelnökjelölt, hanem vezér, stratéga, szervező!

Szóval nekem az okozott csalódást, hogy nem készültek semmivel az aljasságra. Hogy nem is képesek rá! Nem mondom, hogy nekem volna rá ötletem. Nincs. De nem is vagyok politikus, nem én vagyok ott. Ha valaki mégis belökött volna ebbe a ringbe, és nem találok megoldást, akkor inkább bedobom a törölközőt, mert tudom, hogy csak veszteni lehet. Azt meg minek?

Van a hibában egy analógia. Korábban a mai ellenzék bambán nézte, hogy a Fidesz leüti a kezükről a médiát. Ezzel kicsúszott a kezéből egy erős ellenőrző eszköz.

Most a választásra való felkészüléskor is bambán nézte az ellenzék, hogy semmiféle ellenőrzési lehetősége nincs. Úgy ment neki a választásnak, mint a szegény legény a nagy pusztaságával a nászéjszakának. Az ellenzékiek is keményen megdolgoztak …

Most csak ennyit, mert hétfő óta annyit beszéltem már magamban, hogy kibeszéltem magam. Letudtam a dolgot. Sokkal szebben fogalmazva: a dolog le van tudva.

(Vendégszerző: Patartics László)