Erdoğan legalább akkora spíler országában, mint Orbán Magyarországon, vagy inkább a két demokrácia egyformán nem az?

Sokszor mondtuk már, hogy demokráciában „ezt biztosan nem úszhatja meg” és sorra kiderült, hogy „de, bizony”. Nem kell hozzá más, csak elég megvezethető választópolgár és nagy mennyiségű pénz, amit „értő kezek és fejek” az ügy szolgálatába állíthatnak. 

Hazaárulás-e megvédeni a tolvajtól az értékeket?! – Ujhelyi-dilemma

Nehéz ma egyszerre hazafinak, európainak és demokraták lenni, mert ezek a fogalmak most önhibánkon kívül ütköznek egymással – magyarázta nekem a minap Bojár Gábor, a méltán neves vállalkozó és közgondolkodó a vele készített beszélgetésem során. Sajnos nagyon igaza van. Büszke magyar emberként, elhivatott és büszke európaiként, harcos szociáldemokrataként és hatgyermekes családapaként bizony az elmúlt időszakban komoly – és máig teljesen fel nem oldott – dilemmával küzdöttem. Mikor jár el helyesen a megválasztott képviselő, amikor az uniós források befagyasztása és lehívhatósága kapcsán kell állást foglalnia? Nehezebb kérdés ez annál, mint aminek látszik – kezdte közösségi oldala vasárnapi bejegyzését Ujhelyi István.

Hihetőnek tűnik, de nem az! Ha ilyen hirdetést lát, rá ne kattintson!

Ez az időszak különösen kedvez az átverések kiötlőinek, ugyanis szinte mindenki a karácsony bűvöletében vásárolgat, keresgél az interneten, hirdetéseket böngész és a nagy igyekezetben lankad az ébersége. Nap, mint nap derülnek ki a turpisságok, de azelőtt sokakat megkárosítanak az erre szakosodottak. Íme a szombati „lebukás”.

„Ha hülye vagy, ha ennyire naiv, akkor jár nekünk, ami a tiéd” – Így csalnak ők……

„Ma benéztem egy telefonos csalást…. Megosztom Veletek valamennyire, mert noha minél többet többet gondolok vissza a történtekre, annál ostobábbnak, kapkodóbbnak, naivabbnak és irracionálisabbnak tűnik a magatartásom, viszont ha egyvalakit is megkímél a posztom a hasonlóktól, akkor nem szívtam meg hiába.