Blogbazár
Farkasházy: Egyszer fent, egyszer lent! – avagy Lázár nem támadt fel!
Kedves János! Csupa könny a szobám. Már a szerkesztőségi, nem az otthoni, haza azért nem viszlek, mint te Kossuth Deákhoz írott Cassandra levelét, bár már ide is be akartok nyomulni. De itt még Wagner és Vermeer az úr, Overdose meg sok Triple Crown zsoké, s persze anyám, az unokáim, Puskás, Hofi, Boncz, Sándor Gyuri, a szárszói nagy öregek.
Miért szipogok?
Egyrészt az ilyenkor bekopogó allergiától, másrészt attól, hogy visszaküldtek a feladónak, Vásárhelynek, s 19 környező falunak, ahol elmondásod szerint a magyar függetlenségért fogsz harcolni. Meg se merem kérdezni, hogy ki ellen. Mert az is oka a könnynek, hogy mi belőled éltünk, már mint téma, mert anyagilag ugye a Hócipő nem egy Figyelő, egy Origo, egy Magyar Idők, egy Pesti Srácok. A mélabús zene is bizonyára hozzájárul, amit a pakolászásod alá tettél. Ne vedd dicsekvésnek, de évek óta kiszúrtam, hogy Kisorbán akarsz lenni. Nem termetre, hiszen egy daliás dzsentri huszárfőhadnagy vagy, nem egy elhízott zsoké, aki már gátlovasnak se jó. Mert rájöttél, hogy tömegek nélkül nem lehet, a felcsúti, balmazi, várdai focinak is annyi, nem beszélve a matyó labdarúgásról. Ezért álltál régóta a halálbüntetés pártjára, siettél második mentorod után pár órával máris leszögezni, hogy Horthy nagy magyar hazafi, tisztességes, talpig becsületes katonaember volt. Utóbbi persze attól függ, honnan nézzük a talpát, egy elkapart doni árokból például nem annyira tűnik annak.
Tetted azért,
hátha egyszer megörökölheted borzalmas gárdáját, hogy egy kiváló ember, Szabó Iván szavajárását kölcsönvegyem. Azt viszont sosem hánytuk a szemedre, hogy Rapcsák táskahordójaként kezdted, senki se születik kancelláriaminiszternek. Miképpen azt is többször leszögeztük, hogy az a „mindenki annyit ér, amennyije van” is a múlt ködébe vész, úgy bányászták elő rólad, s nem volt meg az a friss hamvassága, lezser könnyedsége mind a lézerblokkolónak, az elhazudott majd mellényzsebből kifizetett londoni és római hotelszámláknak, a megrendelt több ezer fácánnak, a kizárólag anyád szolgalmi útján megközelíthető korántsem titokzatos vadászkastélynak, a Continentálos haverral megíratott majd megnyeretett trafikpályázatnak, Tiborcz Pista vásárhelyi elindításának, amit olyan országos elsötétítés követett, hogy a legjobb légóparancsnok is megnyalná a láttára a szája szélét.
S nagyon sajnáljuk,
hogy egyelőre vége, egyelőre véged, mert Gulyás Gergelynek egyetlen arca van, sokat nem érünk vele, ráadásul anyagi ügyei sincsenek eddig, neked viszont számtalan arcod volt csütörtökönként, s mindig tudtál mondani valami szaftosat, persze sokkal elegánsabban, mint a csepeli gorilla, akiből most honvédelmi miniszterhelyettest csinálnak, engem máris egy légügyi marsallra emlékeztet. Pedig német körökben már utódként pedzettek, s a bécsi videód után is reménykedtünk, ilyet olyan ember tesz, aki az utolsó pillanatig küzd, mint Kleinheisler Asztanában, nehogy összetévesszék egy kazah labdaszedővel.
Az igaz, hogy minden milliárdot megünnepeltél?
Mi nem adunk a mendemondákra, pláne nem egy olyan bátor ember esetében, aki még Ráhel férjétől is megkérdezte, hogy tényleg van pénze? Majd kifizettette vele a kávéját. De már akkor féltettünk, amikor az ország első számú uzsorásának nevezted Csányit. Nem lett volna célszerűbb kicsit hátrébb sorolnod?
Ne vedd illetlenségnek, de mi a faszt fogsz csinálni az utolsó sorban?
Simonkával diskurálsz? Már Voldemort se lesz ott, elvitték az alkotmányos költségek, mint parasztáldozatot. Kubatovval totózol? Vagy megkérded tőle, hol olcsóbb a kopasz? Miért egy erődben lakik Soroksáron? De ugye az nem véletlen, hogy lemaradtál a kora reggeli ¼ 9-es frakciófotózásról a Parlament lépcsőjén? Mi aztán igazán díjaztunk és a legnagyobb spílerek között tartottunk számon, most se tehetünk az uniós pénzekből izsáki, karádi, edelényi, hollókői, gönczruszkai panziókat építő és azt maguk használó pitiáner helyi kiskirályok közé. Hát Lázár János, akinek 42 ezer kiváló beosztottja volt, akit drMáriás is megfestett, amint piros hóban piruettezik, az nem egy szörpházas, gumikalapácsos Molnár Oszi, egy kuka Hörcsik Ricsi, Becsó Zsolti, Mondok Joci. Hisz pár hónapja még Vásárhelytől Szegeden át Szabadkáig csilingelő villamosról álmodtál Botkával, most meg úgy fogsz gubbasztani a parlamenti ajtónál, mint egy tartalék vízhordó?
Fúrogatod Márki-Zayt?
Két migránst kérsz kölcsön Toroczkaitól az ásotthalmi jelmezbálból elsejéig, hogy nálatok is lássanak ilyet? Te, aki az uniós milliárdok Grassalkovich Antala voltál, hitbizományokat osztogatva, de azért a gödöllői kastélyt magának valahogy összehozva, aki 900 ezerért víkendeztél egy máig titokzatos nemű és kilétű személlyel a Mayfair negyedben lévő Connaught Hotelben, amelynek két Michelin-csillagos csárdája is van, csak nem fogsz Lagzi Lajcsiként villanyórát buherálni egy vásárhelyi bányatónál, még ha ma Sun City is a neve, s Kodály ott gyűjtötte 1932-ben azt a népdalt, hogy száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol. Jól bespájzoltál? Mert ha már Kossuthot idéztél, én Madáchot, ugye a Prágai színben mondja Kepler felesége: Jánosom, reggelre ne feledd a pénzt!
Pozsgay után, aki bizonyára elmesélte, hogy kínoztatta meg Kádár, hogy elvállalja a Hazafias Népfront főtitkárságát, majd Szűrös Matyit is elhívod az Emlékpontba, a vásárhelyi Terror Házikójába, hogy megvallja, hogyan jelent meg neki Jézus, midőn Brezsnyev halálakor a moszkvai nagykövetség kertjében sétált. A magyar köztéri fotózás történetébe már így is beírtad magadat, mert Vlagyimir Iljics és Kun Béla se tudott olyan nagyhatású beszédet tartani a Putyilov gyár munkásainak vagy a frontra induló vöröskatonáknak, mint te 2014-ben egy makói játszótéren, két közmunkán töprengő nyugdíjastól övezve. Ilyen remek mellékalakok a Zserbót fedező Vörösmarty szobron, a Parlament tetejét verdeső Tisza Pista hóna alatt, de még az új-régi vagy a régi-új Kossuth brigád körül se találhatók, csak hogy még egyet cassandrázzunk.
Értjük a célzást,
12 évvel fiatalabb vagy Orbánnál, aki pont ma jelentette ki, hogy legalább 2030-ig marad, márpedig akkor te leszel ő. Mármint korban, erőben, tapasztalatban, de hol van még a Cassandra levéltől Trianon.
Szerző
