Blogbazár
Ágoston László: Egy ország utál most egy gyereket….
Egy ország utál most egy gyereket, mert a tiltás ellenére benyúlt Zara, a vemhes szurikáta ketrecébe és amikor az megharapta őt, a terhes kisállatot a földhöz csapta. Megy a „mai fiatalok” hibáztatása, a „neveljétek már meg a szaros gyerekeiteket” és a „milyen büntetést érdemel”.
Azért húzzuk be a kéziféket.
Egy olyan kisgyereknek teszi tönkre az életét társadalmunk szerető és megtartó közössége (mert neked egyetlen anyázás csupán, de neki százezer), akinek az a bűne, hogy megszegett egy szabályt és amikor egy állat megharapta, ösztönösen szabadulni próbált így megölve az állatot.
Lehet, hogy tök jófej.
Lehet, hogy a rokonod gyereke csak még nem is tudsz róla. Lehet, hogy egy nap majd ő menti meg az életed. Simán! Persze lehet egy általános iskolás szörnyeteg is, nem ismerjük.
Borzasztó, amikor egy társadalom a saját frusztrációja kiélésére keres lehetőségeket adott helyzetek józan és felelősségteljes megvitatása helyett. Sokkal nagyobb és ártóbb bűn, mint megölni egy szurikátát – és hidd el, utóbbit sem becsülöm le. De ebből az ideges zsongásból, felhergelt „mindenre harapástól” nagymamák válnak érzelmi pitbullá és fiatalok marnak, mint a skorpió. Ezreket, ha nem milliókat.
Jó lenne tudni egymásért annyira aggódni, mint egy szurikátáért.
Akinek a pusztulását magam is nagyon sajnálom és együttérzésem küldöm a gondozójának, de számomra mégis inkább a társadalmunk könyörtelen és gondolkodásnélküli, gombnyomásra robbanó, áldozatot kereső, a tények helyett a saját korábbi sérelmeit máson leverni akaró frusztráltsága a tanulság. Akkor is, ha az egy gyerek. Akkor is, ha az a gyerek a tiéd. Ugye, milyen más lenne akkor?
Próbáljuk meg néha a másik, a „gonosz” helyzetébe is képzelni magunkat…
Szerző
