A negyedik négy évében regnáló kormány úgy jutott a lehetőséghez, hogy szavazóik nem hiányolták a programot, ami meghatározza az életüket. Elég volt a gyűlölet és Orbán charme-ja és már húzták is be az ikszet.
Minden normális nép elvárja kormányától, hogy programot ismertessen
2010-ig így volt ez Magyarországon is, a parlament annak tudatában és elfogadásával szavazta meg a miniszterelnöki felhatalmazást. Utoljára Schmidt Pál szájából hangzott el a magyar országgyűlésben, hogy:
„Kérdezem a tisztelt országgyűlést, megválasztja-e Orbán Viktort a Magyar Köztársaság miniszterelnökének és ezzel egyidejűleg elfogadja-e a kormányprogramot? Kérem, szavazzanak!”
se kérdés, se program, csak Orbán maradt. Cirka fél órában beszélt ugyan a 2018-as megválasztása után, de minden konkrétumtól mentesen. Ígért temérdek magyar gyereket, gazdagságot a népnek, Paks II-őt, mint tiszta energiát, gyorsforgalmi utakat országszerte.
Program híján vita sem volt
Mivel nem hirdettek programot, így sem a kormánypárti képviselők – nagy sajnálatukra – sem az ellenzék képviselői nem vitathatták meg, hogy mivel értenek egyet, vagy mivel sem.
Minek a szócséplés, majd Orbán megmondja, mi lesz és kész! Ennek jegyében a miniszterelnöki beszédre sem reagálhatott senki.
A HírTV stábja megpróbálta színvallásra bírni a fideszes potentátokat, de azok, akik hajlandóak voltak tenni, ami a kötelességük, vagyis válaszolni a feltett kérdésre, között sem volt egy sem, akinek hiányérzete lett volna a teljességgel elmaradt programhirdetés okán.