A vaksi rózsaszín delfin – Új örömhír a WhatsApp csevegőn Momo szörnnyel zaklatott kamaszoknak és aggódó szüleiknek

Egyedül vágtam neki a hosszú útnak. A kalandra sokan bátorítottak. Azt hittem bírom a magányt, és minden nehézségen úrrá tudok lenni. Mégis mikor a nagy viharban fölborult a hajóm – meglegyintett farkával egy guvadt szemű sötét cet – és a vízbe estem, elsodródtam, végtelenül elveszettnek, gyengének éreztem magam, arra gondoltam, hogy vége mindennek.

Fuldokolni kezdtem.

Kapkodtam a levegőt, hevesen vert a szívem. De megtörtént a csoda, odaúszott a megmentőm, a vaksi rózsaszínű delfin. Túléltem a bálnatámadást, az újabb fenyegetést. Partot értem, nem követtem a bálnát …
Élek. Élni jó.

Kievickéltem nehéz helyzetemből, s úgy ért el a boldogság, hogy nem is kerestem. Azóta az utcán jókat beszélgetek, az udvaron a kutyám mellett sem megyek el szó nélkül, nem vagyok társtalan, boldogan élem az életem.

Megtanultam szavak nélkül szólni a vaksi rózsaszínű delfintől, aki alig látott, mégis minden rezdülésemet megérezte …

Figyelek másokra.

Vak voltam, most látok. Jól vagyok, teljesen belefeledkeztem a mindennapokba. Sokat biciklizek, amikor csak lehet a kertben dolgozom. Legszebb napjaimon gyermekeimmel és unokáimmal tüzet rakunk, körül üljük, eszünk és beszélgetünk. Boldogan együtt vagyunk. Melegedünk. Azt kívánom Neked, hogy legyen minden napod örömteli és sose maradj egyedül! Egyszer talán elmesélem, hogy miféle hajókkal találkoztam, milyen hálóba keveredtem az unalom tengerén, mekkora úszó szemétsziget állta utamat, miként próbáltak tőrbe csalni a szirének, hogyan legyintett meg farkával az ijesztő, szúrós szemű sötét cet, a kamu Kék Bálna.

Már majdnem megnyugodtam teljesen.

De most meg itt van ez a Momo, a Kék Bálna szárnyas unokahúga a lánclevelezés lejárt világából! Egy dülledt szemű őrült szörnymadár próbál félelmet kelteni bennem a sötét szobámban. Fenyeget, szorongat, üzeneteit szétküldetné velem. Riogatna, de nem veszem komolyan. Nézem a ronda madár szúrós szemét. Sötét van, csak a kijelző fénylik. Megdörzsölöm a szemem. Nyomogatom a zsibbadt derekam.

Mit keresek én itt benn egyedül ? Miért szédítem magam ezzel a gagyi hülyeséggel? Valóban szóba kell állnom egy netes zaklatóval vagy internetes bűnözővel, aki kiszemelt valamire? Tényleg kell nekem ezt a kütyüt nyomkorásznom, ismeretlen gyerkőcök idétlenkedő hozzászólásait nézegetnem?
Kinyújtózom, otthagyom a magányom, kilépek az udvarra levegőzni, a verebek csiripelnek a fenyőfán, ahogy mindig. Sétálok egyet a platánok alatt, a burukkoló szerelmes gerléket hallgatom. Nyújtóztatom a derekam és hátam, semmi bajom nincs.

Egyszer talán elmondom,

hogyan menekített ki a végzetes helyzetemből a segítőkész rózsaszínű delfin és barátságos társa, mi módon emeltek föl a mélyből, lökdöstek a friss levegőre szorult állapotomból és tartottak a felszínen, s micsoda örömtáncba kezdtek, mikor látták, hogy sikerült az életmentésük, elmesélem a történetem, ha véletlenül összefutunk az úton és kíváncsi leszel rám …
Sose higgy ezeknek az ágyad körül settenkedni próbáló figuráknak, ne hallgass rájuk! Mondj nemet a zsaroló ismeretlennek!

Kék Bálna nincs, Momo, a szörnymadár sincs,

csak mi vagyunk, magunkban hadakozunk a félelmeinkkel, babonásan ijedezünk egyedül. Igazi kék bálnák vannak és mi is derűsen élhetünk, ha nem bújunk el, ha vigyázunk egymásra, ha sokat mesélünk egymásnak. Ha meghallgatjuk a másik embert, aki szintén a telefonjába merülve pittyeg …
Élünk, mert élni és beszélgetni jó!

Verebek csiripelnek, rigók tilióznak gyümölcsfákon a kertben, semmitől sem kell félned. (Most kimegyek az udvarra, adok a kutyának, meglocsolom a virágaim. Ha úgy érzed jónak, meséld el ezt a történetet a barátaidnak és ismerőseidnek! Bárcsak sok szülő és kamasz hallaná, olvasná …)

Sáfrány Péter tanyai firkász és online szövegfelsőrész-készítő

Naná, hogy szubjektív vagyok !