Gábor György: Szentesi Zöldi sikerrel beküzdötte magát a hülyeségről szóló lábjegyzetbe

Egy bizonyos Szentesi Zöldi László névre hallgató szerző Parti Nagy Lajost végtelen tehetségtelen költőnek nevezi, „akinek normális irodalmi viszonyok mellett az Élet és Irodalom portása durcás mosollyal visszalökné madzaggal átkötött papírhalomra rótt verseit…”

Na, akkor itt most álljunk meg egy pillanatra!

Ez a Szentesi Zöldi László nevű ember úgy minősíti Parti Nagy Lajost, ahogy csak óhajtja. Ám ennek a madzaggal átkötött papírhalomra rótt verseknek a merész képi világa azonmód szöget ütött a fejemben. Mert ugye, hány és hány József Attiláról szóló beszámolót olvashattunk és hallgathattunk, amint a költő, hóna alatt papírhalomra írt versekkel, kilépett a kávéházból, s elindult valamelyik szerkesztőség felé. Azt, hogy ott durcás volt-e a portás, nem tudni, de a papírhalomra rótt versek – tán nem véletlenül – napvilágot láttak.

De ha már József Attila! Horger Antal úr, aki amúgy kiváló nyelvész volt, még akkor is, ha József Attila miatt kevésbé szerethető, mindenhová egy papírhalommal a hóna alatt érkezett, a papírhalomra rótt nyelvészeti jegyzeteivel, s erre a halomra mutogatva mondta (gagyogva s ragyogva), hogy ha ez a papírhalmaz elvész, Horger Antal sincs többé.

Aztán Kassákról is ismert, hogy első verseinek papírhalomra rótt kötegét lerakta valamelyik szerkesztőség ügyeletes szerkesztője elé, aki, durcás hangon, avagy nem, ki tudja, azt mondta, tessék itt hagyni és egy hét múlva érdeklődni. Mire Kassák öntudatosan fölkapta a fejét és így válaszolt: Nem úgy van az, kérem! Tessék megmondani, hogy köllenek vagy nem köllenek, mert ha igen, akkor azonnal áttesszük helyesírásba.
S jut eszembe a „cukorspárgával összekötött kéziratköteg”, amit Bébé kapott Medvétől, s ami oly sok találgatásra adott alkalmat Ottlik (avagy Örley) szerzőségét illetően (szerintem tévesen), de akár így, akár úgy, durca nélkül mondom, hogy az is jó kéziratnak bizonyult.

Aztán ennél a Szentesi Zöldi László nevű szerzőnél az is nagyon tetszik,

ahogy Parti Nagy Lajost literatúrailag jól megrója. Azt mondja ugyanis, hogy Parti Nagy Lajos azért is szar, mert

„célja… nem az örök szépség, a katarzis keresése, hanem irodalmi teljesítménynek álcázott prolilázítás…”

Azzal még semmi baj sincs, hogy ez a Szentesi Zöldi nevű irodalomkritikus vagy micsoda az esztétikai minőségek közül kizárólag a szépről tud, a rútról vagy az alantasról még nem értesült, az azonban nagyobb baj, hogy ezek szerint alig ismer valamit a magyar és a világirodalom hagyományából: sem Arisztophanészt, sem Swiftet, sem Baudelaire-t, sem Dosztojevszkijt, sem Kafkát, sem Karl Kraust, sem Musilt, sem Csáth Gézát, sem Móricz Zsigmondot, sem Orwellt, sem Camus-t, sem Thomas Bernhardot, sem Borgest, sem Beckett-et, stb., stb. nem volt szerencséje olvasni.

Arról pedig nem is beszélve, hogy a szép sosem örök, ahogy ezt kinyilatkoztatni volt szíves, hanem mindig változó – lásd mondjuk Botticelli versus Rubens nőalakjait stb.

Aztán az is tetszik, hogy Szentesi Zöldi szerint Parti Nagy Lajos nem keresi az örök szépséget,

de még a katarzist sem. Csak annyit szeretnék mondani Szentesi Zöldi László nevű szerzőnek, aki Arisztotelész Poétikáját a párnája alatt tartva tisztában van a katarzis lényegével, s egyetért a görög filozófussal abban, hogy a tragédia a félelem és a részvét felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást (megtisztulást), szóval csak annyit szeretnék mondani neki, hogy ha valaki, íróként, képzőművészként stb. szándékosan a széles és „kiátlagolt” nagyközönségtől remélt, elvárt és az alkotó részéről célba vett katarzisra törekedve ír, fest, komponál, vagy ahogy Szentesi Zöldi teoretikus magasságokból letekintve írja: „a katarzist keresve”, azt nem írónak, költőnek, képzőművésznek stb. nevezi a hagyomány, hanem durcás vagy nem durcás tekintetű, fakezű vagy nem fakezű, helyesírni tudó vagy nem tudó ócska giccsgyárosnak.

Mindenesetre Szentesi Zöldi alapvetéséből annyi kiderült,

hogy az ő irodalmi vezérlő csillaga valahol a Gulácsy Irén – Szilvási Lajos – Paulo Coelho képezte háromszögben ragyog föl, szemet gyönyörködtető módon.

Az egyetlen nyitva maradt kérdés az,

hogy Szentesi Zöldi ezzel a Parti Nagy Lajosba belerúgni próbálkozó vicces kísérletével vajon mennyi ideig lesz képes nevet szerezni magának, pazar argumentációja vajon mennyi ideig okoz felszabadult derültséget másoknak, s mikor fog nevére véglegesen aláereszkedni a feledés homálya?

Mindenesetre egy lábjegyzetbe máris sikerrel beküzdötte magát: a hülyeségről szóló lábjegyzetbe.

Gábor György

Még aznap…

Szentesi Zöldi: Alföldi démonikus eredetű és perverz tehetség ….