Szirtes Ági, Kossuth-díjas színésznő, számos nagy színpadi alakítás kötődik a nevéhez. A budapesti Katona József Színház egyik alapítója volt. Az Elnöknőkben, 1997 óta ölti magára a befáslizott lábú takarítónő szerepét.
Szirtes Ádám lánya…..
Az egyik első kérdés-kikerülhetetlenül–arra vonatkozott, milyen volt Szirtes Ádám lányának lenni, mennyi volt ebben az örökségben az áldás, és mennyi az átok:
„Tudtam, hogy nem érhetek fel apám gigászi nagyságához, zseniális tehetségéhez. Irigyeltem tőle, hogy hatalmas élettapasztalattal került a pályára, és ebből a gazdagon tömött bőröndből bármit elő tudott varázsolni a színpadon. „
Kitért arra, hogy a színházban ritkán egyértelmű a teljesítmény. Hiába érzi, hogy egy szerep jól sikerült, a visszhang is elfogadó, vannak esték, amikor nem állnak jól a csillagok:
„Zsámbéki Gábor egyszer megajándékozott a dívaság csodálatos érzésével. A Vízkeresztben Máriát játszottam, annak az iszákos truppnak a nőtagját, amely kiötli, hogy nevetség tárgyává teszi Malvoliót. Amikor sikerült felültetni őt, a három részeg disznó leborult a lábam elé. Az az instrukciót kaptam, hogy sétáljak a hátukon. Életem egyik legboldogabb próbája volt, hogy a fiúk hátán sétálhattam.”
Nem a hűség, hanem a gyávaság…..
Megemlítette, hogy a Katona József Színházban nem hűség, hanem a gyávasága meg a lustasága tartotta ilyen hosszú ideig:
„Sokszor éreztem úgy, ha nem dolgozom, akkor minek vagyok itt, miért nem lépek. De valahogy lecsúsztam a megfelelő pillanatról, és belesüppedtem a reménykedésbe. Az is előfordult, hogy annyira stresszeltem a próbákon, hogy nem tudtam teljesíteni a rendező igényeit.”
A színésznő nehéz sorsú, a társadalom peremén élő figurák elképesztően hiteles ábrázolásáért kapott Kossuth-díjat. Megfogalmazta, hogy közösséget érez az elesettekkel, a hajléktalanokkal:
„Felháborító, emberellenes bűntett, ahogy a hajléktalanokkal bánnak. Nincstelen emberekről beszélünk, akiknek jó esetben van egy kutyájuk, és még azt is elveszik tőlük, bezárják a sintértelepekre. Elégetik a holmijukat, amibe télvíz idején takaróznak. Ha másért nem, ezért is felelniük kell a döntéshozóknak. Komoly vizionálóképességem van, úgyhogy valóra fog válni, hogy a megfelelő ember a megfelelő bíróság előtt felel majd a tetteiről.”
Mesterségesen szított kultúrharc
Kitért arra is, hogyan éli meg a mostani, mesterségesen szított kultúrharcot, az Orbán – rezsim szürreális intézkedéseit:
„Ez diktatúra. Járok tüntetésekre, fújom a sípot, vonulok a fiatalokkal. Nem látok a történések mögé, nem akarnék ítélkezni, de a shakespeare-i jóslattal szólva: megindult a birnami erdő Macbeth ellen. Egyszerre csodálatos és dermesztő volt az ellenzéki pártok parlamenti és köztévés akciója, jobb, mint bármelyik akciófilm.”
Jelenleg lányával, Pálmai Annával egy színtársulatban játszik. Az interjú végén beszélt arról, mennyire férnek meg együtt a színház társulatában:
„Vannak vitáink, mindketten elég lobbanékonyak vagyunk, de amúgy ritka jó a kapcsolatunk. Minden anya ilyen lányt kívánhat magának, Mostanában fedezem fel, hogy ahogy idősebb koromban én is beszólogattam a szüleimnek, úgy lett most Anna a domináns kettőnk közül.”
A művésszel a Heti Világgazdaság Portré rovata készített interjút.