Lackfi János: emigráltam Magyarországra, abba amelyik nincs szétszaggatva

Hogyan reagáljunk jogos felháborodásainkra? Jelszóra jelszóval, karaktergyilkoságra karaktergyilkossággal? Ez a reakció ugyanúgy Frankensteineket nevel, mint a hatalom mámora – mondja Lackfi János, a Magyar Hangnak adott interjújában.

Közélet és közérzet

A költő elmondta, hogy közéleti beszélgetést nem szívesen vállal, közérzetit inkább. Szerinte, amit ma közéletiségnek nevezünk, azt ő többnyire pár adatra és személyes élményre alapuló, meggyőződésből fakadó pengevillogtatásnak érzi:

„Én rendszeresen tüntetek jó ügyek mellett, például hogy az Indahouse minél több rászoruló gyereknek adjon otthont. Hogy az ökumenikus segélyszervezet minél több kibombázott irakinak biztosítson szállást, munkát. Hogy a Jószolgálat díj reflektorfénybe állítsa a névtelen hősöket, akik szociális munkájukkal egyben tartják az országot. Hogy a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál megmutassa meztelen valóságunk ezeregy arcát. Ez az én közéletem.”

„Nemigen töltöm azzal az időt, hogy ülök és szomorkodom.”

Kitért arra is, a közérzet és a közélet egyébként elválasztható-e egymástól. Beszélt arról, hogy mennyire befolyásolják azok a dolgok, amelyek a családja, a környezete körül történnek, és amelyekkel szemben adott esetben tehetetlen:

„Nemigen töltöm azzal az időt, hogy ülök, és szomorkodom, milyen kegyetlen dolog a gravitáció. Szeretem felszedni inkább, ami összetört, összesöpörni és megragasztani vagy kidobni. Meg vigyázni, hogy kevesebb minden essen ki a kezemből. Fájdalmak és aggodalmak vannak az életemben, sok-sok kínlódást is látok. Azért érdemes hegymenetben kirándulni, mert ugyanaz a táj sokkal szebb és levegősebb nézetét mutatja odafentről.”

Hangsúlyozta ma Magyarországon élni, víg és szomorú, mint mindig. Sok mindenre nincs pénz, pedig jó dolgok:

„Erre jönnek lelkes önkéntesek, és megcsinálják. Sok mindenre van pénz, ami jó. Akkor puffogunk: igen, de másra miért nincs pénz. Sok hülyeségre jut pénz. Ezen pláne puffogunk. Minél több puffogással viszont inkább magamat dolgozom bele az aljzatbetonba, a jó dolgok nem lesznek kevésbé jók, a rosszak se kevésbé rosszak.”

Lackfi úgy gondolja, lobbiharcok voltak, vannak, lesznek. Lehet fehérkesztyűsen csinálni, lehet otrombán:

„Azt gondolom, minden irodalmi klikknek megvan a maga igazsága, de ezek összeillesztése helyett egymás torkának megyünk a szilánkokkal. Ha azt nézzük, hogy nyíltan vagy titkon mindig így ment, akkor ez normális. Ha az a kérdés, szeretem-e, hát nemigen. Viszont kétségkívül izgalmas buli.”

Elmondta, hogyan és miképpen sikerült eddig neki kimaradnia a nagy szekértábor háborúból, mi a titka:

” Emigráltam. Mégpedig Magyarországra. Abba az országba, amelyik nincs szétszaggatva. Olvasom Tolnai Ottót, Kiss Annát, Győrffy Ákost, László Noémit, Dragomán Györgyöt, Fehér Bélát, és vígan élek. „

Beszélt arról, hogy hat gyermeke közül négyen már felnőttek, a most harmadik gyermekét váró fia tud építkezni, és a fizetéséből–mint nagycsaládos–többet visz haza:

„Nem vagyok családpolitikus, de viccesnek találnám, hogy csak akkor támogassuk a családokat, ha statisztikailag igazolható, hogy többet szülnek. Érdemes támogatni a gyerekeket, mert tényleg nincs jövő nélkülük. S ha ettől még többen születnek, ház az pluszajándék.”

Hívő emberként elmondta, hogy mit gondol Ferenc pápáról, akinek a megítélése katolikus körökben is ellentmondásos:

„Hosszú versben összegeztem a körülötte kavarodó sajtófortyogást, a szöveg nagyot futott a neten. Többnyire politikai furkósbotnak használják személyét, pedig sokkal termékenyebb, ha a lélek emberének tekintjük. Váratlan, felkavaró, tevékeny, tűzhordozó vezetőnek látom, igen jó szintidőt fut….”

Keresztényként ő is sokszor felháborodik azon, ami az országban történik, az indulat jogos dolog- mondja, nem jó elfojtani:

„Ám a következő lépés már az én döntésem. Hogyan reagálok? Kommentelek, fortyogok, mérgezem magamat, hergelek másokat? Megtehetem. Imádkozom azért, aki szörnyűséget művel, áldást kívánok neki, és szép életet, jobb utat mint amin most jár? Ezt is megtehetem.” /…../ „Indítok olyan önkéntes kezdeményezést, mely az adott problémán segíthet? Ez is szabadságomban áll. Aki ilyeneket javasol, gyakorló elmebeteg? Vállalom. „

Ha felkeltettük érdeklődését a teljes interjút itt olvashatja.

Hasonló

Mácsai Pál: Idővel a liberális nem szitokszó lesz, hanem egy szellemi áramlat neve