…Ha lett volna ikertesóm, az sem számít partnernek, párnak. Egy lakás bérleti díja ugyanannyi, ha egyedül vagyok, egy kiló kenyér ugyanannyi, ha egyedül vagyok, egy tasak mosópor ugyanannyi, ha egyedül vagyok. Nincs adókedvezményem és nem kapok CSOK-ot.
Természetesen a fizetések már hosszú évek óta úgy vannak kalkulálva, hogy csak akkor lehessen megélni, ha minimum két ember él együtt. Ez lenne a „demokrácia” politikája? – Ebből csak rengeteg „újszegény” születik. Ja, hogy nyugaton meg lehet élni egy fizetésből.. És ha nem, az ott jelenlévő szociális hálózat kiegészíti a fizetést. – Ami itt nincs ugye.
Arra jöttem rá, hogy nem is akarják nagyon, hogy ez ember egyedül vigye valamire, max, ha megszakad, belegebed a munkába. Na, akkor lesz egy házad, csak utána az orvosokat fogod járni, mert oda az egészséged, mire összegürcölöd egy kalyiba árát.
De még a rabszolgáknak is gondoskodtak arról, hogy legyen némi életterük, legyen hol aludniuk stb. Ha sokáig osztogatnak 120-150 ezreket a 8 órás munkahelyeken a „munkás” rétegnek, akkor kb. ki fog halni a magyarság. Családot alapítani boldog, kiegyensúlyozott emberek tudnak, nem pedig éhező robotoló szegények.
Csak úgy megjegyzem, hogy minden országban, ahol a fizetési-megélhetési szorzók kedvezőek, ott gyarapodik a népesség. Itt meg fogyatkozik. A kutya se akar már itt élni, meg dolgozni. Mert vagy beleszakad a munkába, vagy éhen hal.
és felfogja, hogy a családok az egyedülálló emberekből tevődnek össze végső soron. De nem úgy, hogy össze kell őket kényszeríteni gazdaságilag és szociálisan, hanem úgy, hogy minden embernek biztosítani kell az érvényesülési lehetőségét elsősorban egyénileg, perspektívát nyújtva a fejlődéshez. A gyerekvédelmi rendszer pedig majd egy külön posztot fog érdemelni. Nem, nem értek hozzá, csak ez a meglátásom.