Lendvai Ildikó: Nem ér! Arról volt szó, hogy Heller Ágnes túlél mindnyájunkat…

És mégis meghalt. Arról volt szó, hogy örökmozgó és fáradhatatlan. „Életemben nem voltam fáradt. Álmos igen, de fáradt nem” – mondta egyik utolsó interjújában. Akár hetente többször is körberöpülte a világot, előadott Kanadától Ausztráliáig mindenütt, aztán egyenesen a repülőtérről ment valami újabb itthoni konferenciára.

Én egy harci kanári vagyok

Pici, filigrán, madárcsontú nő, kislánykorában tehetséges táncos Berczik Sáránál. A haja kicsit mindig kócos, mintha út közben borzolta volna össze a szél. Nyakában színes kendő vagy lánc – amikor megdicsértem, mindig azzal büszkélkedett, hogy az egyik unokája fűzi föl neki. A tekintete is okos madárka-szem – „én egy harci kanári vagyok”, tréfálkozott egy fórumon. A hallása 90 évesen már nem volt tökéletes – attól még remekül és élvezettel vitatkozott, ha félig hallotta, mit mondasz, már kitalálta az egész érvelésedet, és rögtön szét is zúzta. Választás előtt éles és hosszú vitánk volt a Jobbik és a demokratikus ellenzék viszonyáról, de semmi harag, legközelebb felcsillanó szemmel folytatni akarta.

Az életet hallatlanul izgalmasnak, csupa lehetőségnek látta. Egyszer együtt autóztunk Bitó Laciék dunakanyari kis háza felé: kalandként mesélte el gyerekkorát, a Holocaustot, azt, hogy őt is majdnem belelőtték a Dunába. „Nem féltem „– mondta, „tudtam, hogy jó úszó vagyok, majd előbb beugrom”..

Európa egyelőre Európa marad

Lehet, hogy annak idején, amikor még nem is ismertem, miatta végeztem el a filozófia szakot. Mert elolvastam első könyvét Csernisevszkij etikájáról. Szerinte rossz könyv volt, de én már előtte beleszerettem a kezembe került Csernisevszkij-kötet lelkes optimizmusába, és ugyanazzal a svunggal Ági írását is megszerettem..

Idén májusban ünnepelte a kilencvenediket. Nem is születésnapja volt, inkább születéshónapja, annyi helyen köszöntötték. „Valóságos születésnap-cunami”– mondta. A tiszteletére Hegedűs D. Géza Márait adott elő – csupa ijesztő áthallás a mára.

Később szűkebb körben is értékeltük az EP-választást. Ittunk egy pohár pezsgőt arra, hogy nem törtek át, hogy úgy fest, Európa egyelőre Európa marad. Mert persze, politizált is. Új meg új emberekben látott reményt -hol igaza volt, hol nem, gondolom. Minden volt, csak nem elefántcsonttoronyba zárkózó tudós. Izgett, mozgott, élénk szellemével és hegyes könyökével széttörte maga körül az elefántcsonttornyot.

„Mert itt vagyok honpolgár, itt, és sehol másutt…”

Pár éve egy interjúban megkérdezték, miért jött haza világhíres filozófusként az emigrációból.

„Mert itt vagyok honpolgár, itt, és sehol másutt. Más életem nincs, csak ami ide van beépítve… Nem a bölcs pozíciójából akarok beszélni. Mint honpolgár a honpolgárhoz, csak Magyarországon tudok szólni.”

Na, utálták is itthon sokan. Egy ország, amelyik pert indított filozófusai, köztük a talán leghíresebb magyar ellen. Persze kipukkadt a vád, de csak annál jobban sziszegtek rá. A kormányszóvivő Kovács Zoltán a Twitteren közölte lesújtó véleményét: „Heller Ágnes csak egy öreg, bigott (és idejétmúlt) kommunista.” Van, akinek az életműve a Twitteren található, van, akinek könyvtárakban.

Azt mondják, úszni ment és nem tért vissza. A „jó úszónak” most nem sikerült. Nem tudom, mi történhetett, de úgy képzelem, szembejött egy ellenszenves hullám, és ő nem volt hajlandó engedelmesen vele sodródni. Hiszen mindig szembement az árral..

Így emlékezik a Die Presse Heller Ágnesre