Kultúra
Kálmán László: Tovább szemezgetek Orbán tusnádfürdői beszédéből….
Az Ellenség szerepét határozottan „a liberálisok” kezdik átvenni. (A legtöbbször, kb. 45-ször ez a szó szerepel a beszédben, és még nagyon sokszor kimondatlanul is oda van értve.)
Az ellenség-mánia
Az már eleve nagyon furcsa, hogy miért kell egy kormánynak ennyit beszélnie azokról, akikkel szembenáll, miközben semmiféle komoly harc nem zajlik az országban, a teljes hatalom birtokában nincsenek ilyenre kényszerítve. De tudjuk, hogy a totalitárius rendszerekre jellemző az ilyen ellenség-mánia. Ami még furcsább, hogy milyen széles értelemben használja Orbán a „liberális” megjelölést. (Bár az igaz, hogy szintén a totalitárius rendszerekre jellemző az „aki nincs velem, az ellenem van” mentalitás – ez az idézet nem a beszédből, hanem Jézustól van, talán ezt kell azon a szintén sokat emlegetett „keresztény” értékrenden érteni?)
„Liberális” tehát mindenki, aki nem NER-elvű, tehát nem „illiberális”
A beszédben előkerül a szélsőjobboldalon kívül mindenki, az Antall-kormánytól (érdekes, régebben mintha az ő örökösüknek tekintették volna magukat a fideszesek) a balos, „progresszív” gondolkodásúakon keresztül egészen a nyugat-európai főáramú mérsékelt konzervatív és szociáldemokrata kormányokig („Brüsszel”), meg persze a magukat valóban liberálisnak vallókig. Ezek mind „liberálisok” és mind ellenségek, bár ezt a szót nem mondja ki a Vezér.
A katyvasz….
Már sokan felfigyeltek arra, hogy a NER propagandistái, nyilván szándékosan, összekeverik a liberális (vagyis polgári) demokráciát, ami egy állami berendezkedés, a liberalizmussal, ami pedig egy politikai irányzat. De ez az őrület egészen kézzelfogható abszurditásokhoz vezet ebben a tusnádfürdői beszédben, ha valaki belegondol, hogy ki mindenkit mi mindennel gyaláz Orbán azon a címen, hogy „liberális”. Hogy mi mindenben mond ellent magának is ezzel kapcsolatban, arra egy következő posztban még visszatérek. Most álljon csak itt a „liberálisok” bűnlajstroma.
Ha ezt Antall József hallhatná!
A „liberálisok” ugyanis szerinte nemkívánatosnak tartják a nemzeteket, sőt tagadják is a (kulturális értelemben vett) nemzet fogalmának létjogosultságát (csak a politikai nemzetet, az állampolgárok közösségét ismerik el). (Ha ezt Antall József hallhatná…) A liberálisok szerint, ezt egy korábbi posztban már említettem, hogy ki mit csinál, az „nem eshet erkölcsi megítélés alá” (!!!). Tehát nemcsak nemzetellenesek és nemzetietlenek, hanem erkölcsellenesek és erkölcstelenek is. Elgondolásukat egyedül üdvözítőnek gondolják, és kizárólagosságra törekszenek.
Orbán persze ezzel magának is intellektuális csapdát állít,
hiszen ha valaki ilyen bipoláris képet alkot a világról (a szóvicc szándékos), akkor óhatatlanul nemcsak az ellenfeleit, hanem saját magát is kizárólagosságra törekvőnek kell tekintenie.
