Kerítésen innen
Wass Albert a „menekülő fiú”, akit Bonyhád befogadott
A nemzetpolitikáért felelős államtitkár – tehát a főközszolgák egyike – emlékezett meg Bonyhád 110 éve született „fiáról”, Wass Albertről.
Szoboravatás kormányképviselettel
„Wass Albert emlékművével nemcsak egy bronzszobor, hanem egy honfitársunk talált otthonra Bonyhádon, és tért vissza szülőföldjére”
– mondta a szombaton Bonyhádon, az író születésének 110. évfordulóján rendezett megemlékezésen.
Potápi Árpád János, aki egyben Bonyhád országgyűlési képviselője, az írót ábrázoló műalkotás mellett felidézte: a völgységi városban a világ első köztéri Wass Albert-szobrát állították fel 2005. január 8-án.
„Tizenhárom éve a város közössége menekülő fiát fogadta be”
– emlékeztetett. Hozzátette:
a bonyhádiak büszkék arra, hogy a város otthont adhat Kolozsy Sándor műalkotásának, és nemcsak szobrát, hanem hagyatékát is őrzik a Wass Albert nap keretében, melyet a bonyhádi Wass Albert Törzsasztal és a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ által rendezett megemlékezés résztvevőit levélben köszöntötte az 1998-ban elhunyt író öt fia, Wass Endre, Vid, Huba, Géza és Miklós.
(forrás: MTI)
Egy kis emlékeztető Wass Albert munkásságáról:
„Wass Albert 1993-ban megjelent Így lett belőlem antiszemita című publikációjában úgy „védekezik” a vádak ellen, hogy minden szavával leleplezi magát. Zsidóságról alkotott képe leginkább a két világháború között megjelent antiszemita élclapokéhoz hasonlít: a gazdag manipulátorok zsinóron rángatják az egész társadalmat. Wass a kommunizmust is a zsidók által kreált rendszernek tartotta.”
1993. decembere, Új Világ
Az antiszemitizmusról így írt: „Bár nem vagyok az. Krisztust követem, aki zsidó volt ugye, bár maguk a zsidók megtagadták, mert emberszeretetre próbálta tanítani őket.” A „nem magyar” Budapestről pedig így: „Az én hazám Erdély. Bár három boldog esztendőt töltöttem Debrecenben, mint diák, Debrecent magyarnak ismertem meg. Budapestet nem. Akkor sem volt kedvemre való s ma még kevésbé az.”
Szerinte a rendszerváltással Magyarország ismét szabad lett, de a pénzügyek, a sajtó és a kommunikációs hálózatok a zsidók kezében maradtak. „A „nagyfőnökök” magánrepülőgépeikre ülnek és elhagyják az országot, miután a rablott vagyonokat svájci bankokba utalják át. Azután újból kezdik a régi játékot, mint a szegény üldözött zsidó, míg felhalmozott javaikat befektetik más országokban. Párhuzamosan a szokásos „antiszemita!, antiszemita!” felkiáltásokkal, amikor valaki felemeli hangját manipulációik ellen” – írta a magyar rendszerváltás után három évvel.
Az összeállítás az Élet és Irodalom /Szimpátia a Sötétséggel – szerző Kunstár Csaba/ cikke alapján készítettük.
