Blogbazár
Ötödikes nemzeti ingyen-tankönyv: kérdezd meg szüleidet, miért nem kereszteltek meg téged!
„Ha nem vagy megkeresztelve, kérdezd meg szüleidet, miért nem kereszteltek meg téged!” – ez a feladat szerepel a Bánhegyi Ferenc tollából ötödikeseknek kiadott hon- és népismereti könyvben. A könyv teljes egészében nincs feltöltve a hivatalos tankönyvkatalógusba, csak bele lehet tekinteni, ám a feladat már ebben a rövid részletben is látszik.
Konok Péter történész berágott….
Közösségi oldalán így ír:
„Ha a gyerekem megkérdezné, hogy miért nincs megkeresztelve, azt válaszolnám, hogy azért, mert nem vagyunk vallásosak.
Slussz, ez ilyen egyszerű
Ha ő netán vallásos lesz, és olyan kedve kerekedik, oldja meg magának. Ha nem, hát nem.
Ha iskolai feladatként kapná ezt a kérdést, akkor viszont csúnyán káromkodnék, alighanem még Isten nevét is a számra venném, a különféle szentekről nem is beszélve. Ehhez ugyanis az iskolának semmi köze. Meg másnak sem. Se pro, se kontra. Nekem semmi bajom a vallásos emberekkel, a legjobb barátaim között is vannak vallásosak, komolyan, de a vallás nem téma közöttünk.
A „van-e Isten” (vagy isten) jellegű beszélgetéseket
az ember alapesetben tizenéves kora végéig letudja, és előbb-utóbb rájön, hogy ez teljesen értelmetlen vita, bár sok bort lehet inni mellé. Nem Isten (vagy isten) létezik vagy nemlétezik, hanem a kérdés hülyeség. Isten az örök schrödingeri szuperpozíció, olyan magától értetődően az, hogy nem is tudom, Schrödinger minek veszkődött a rémes macskás története kitalálásával.
Eszem ágában sincs gúnyolódni a vallásosokkal, mert minek
Ugyanakkor, ha vallásos lennék, felháborítana, hogy az állam (a hatalom) rám hivatkozva akar védekezni a mindenféle gúnyolódás ellen. Mert ha vallásos lennék, akkor vallásos lennék, nem hülye.
Egyáltalán: ha én, mondjuk, vallás lennék, nemigen érdekelne, hogy gyaláznak.
Vallásként amolyan kétségtelen igazságként tekintetnék magamra, leperegne rólam a hitetlenek gúnyolódása. Dogmáimat (ha lennének dogmáim) nem csorbítaná az élc és a kacaj.
Ha kissé ideges, neurotikus vallás lennék, akkor azzal nyugtatgatnám magam, hogy a gúnyolódók úgyis valami pokolra jutnak, úgyhogy csak magukkal tolnak ki. Ha megengedőbb, elmélázóbb vallás lennék, akkor meg megvonnám a vállam, és például mantrákat dúdolnék (ha lennének mantráim).
Mert ugye, ha vallás lennék, akkor hinnék magamban;
a hitem pedig erősebb lenne a gúnynál. Különben eléggé gagyi kis hit lenne, amit igazán nem szeretnék.
Viszont akkor irtóra zabos lennék, ha mindenféle szemforgató, szentfazék haszonlesők, politikai lélekkufárok és önjelölt erkölcscsőszök akár lövöldöznének, akár törvénykeznének a nevemben és a „védelmemben”.
Vagy ha – tankönyvnek álcázva, sunyin – ilyesféle kérdéseket tennének fel, és minden módon azon igyekeznénk, hogy a gyerekemben összeomlasszák a schrödingeri hullámfüggvényt, és azt állítsák: kinyitották a dobozt (sőt, a doboz mindig is nyitva volt-van-lesz), Isten pedig ereje teljében ott mosolyog (vagy éppen mennydörög) a közepén.
Azt roppant gyalázatosnak tartanám.”
Szerző
