A film különösen annak fényében válik érdekessé, ami mostanság a szexualitás értelmezése körül zajlik. A dán-svéd dráma főszereplője, az erős, határozott, penge agyú, elismert ügyvéd, Anne, akinek szakterülete a bántalmazott gyerekek és fiatalok védelme. Házasságát a megszokás, a kényelmes szürke hétköznapok jellemzik. Két szép kislánya mellé azonban hirtelen „megkapja” férje első házasságából született problémás kamasz fiát, Gustav-ot is.
„..amikor a gonosz bújik meg a jóban…”
A fiúnak – a köztük lévő több mint negyven év ellenére – nem tud ellenállni. Az erős nő visszafordíthatatlan döntéseket hoz, melyeknek elképzelhetetlen következményei lesznek nemcsak rá, hanem a számára legdrágábbak számára is. A film bemutatja, milyen messze vagyunk hajlandók elmenni, hogy a már meghozott döntések után megvédjük magunkat és életünk megszokott állapotát fenntartsuk. A családokon belüli erőviszonyok általában szemmel láthatóan is a valós viszonyokat mutatják, e filmben azonban az a családokban gyakran szemmel nem látható erőhatalom jelenik meg, melyről ritkán beszélünk. A női főszerepet a 47 éves dán Trine Dyrholm alakítja szuggesztíven. Dánia egyik legismertebb és legsikeresebb színésznője 1998-ban lett világszerte ismert, a Thomas Vinterberg rendezte Születésnap című filmdráma szállodai szobalányának szerepében.
“Sok rossz döntést hoztam életemben, melyekről utóbb kiderült: hibásan ítéltem meg a helyzetet. Néhány félrelépésemen átsiklottam, másokat magamba zártam, de voltak másokra és magamra nézve is fájdalmas következményekkel járók. A szégyen és annak a súlya, hogy másoknak fájdalmat okoztam – olyan terhet jelent, amit magammal kell cipelnem és amely tovább alakítja személyiségemet. Ez történik más emberrel is: hibáink és hiányosságaink határoznak meg bennünket. Segítenek fejlődni, ha be tudjuk látni hibáinkat, ha azonban erre képtelenek vagyunk, romlottá tesznek és összetörnek bennünket. E gondolatokon túl filmem azzal a – napjainkban a fikciók világában elterjedt – tendenciával száll vitába, mely szerint olyan történeteket meséljünk, melyben van valami jó is a gonoszban. Ritkán mesélünk azonban arról, amikor a gonosz bújik meg a jóban” – vallotta filmjéről a dán rendező, May el-Toukhy.
Kapcsolódó
