Aki csak egy hangyányit is járatos a magyar közéletben, és kicsit is érdeklődik a politika iránt, tisztában van azzal, hogy az őszi önkormányzati választásnak komoly tétje van.


Rések a NER-en

Talán 2010-után először van a széttöredezett magyar ellenzéknek lehetősége arra, hogy megroppantsa Orbán zsarnoki rendszerét, réseket üssön a NER, eddig szilárdnak bizonyuló rendszerében. Ha sikerül a magyar ellenzéknek a mainál jobb helyhatósági pozíciókat elfoglalni, akkor el lehet kezdeni az építkezést a 2022-es választásokra. Politikailag különös jelentősége van a fővárosnak és a kerületeknek, valamint a megyei jogú városoknak. Ha sikerül Karácsony Gergelynek a Fidesz városgondnokát legyőznie, és a kerületek többségének ellenzéki polgármestere lesz, az már önmagában átírja Orbán eddigi álságos történetét. Amennyiben a mainál több megyei jogú városban győz az ellenzéki polgármester-jelölt, akkor Orbánnak sem lesz egyszerű győzelemmel etetnie a népét. Több mint kilenc év után először veszt fényéből Orbán legyőzhetetlenségének a mítosza.

A fővárosban nagyjából készen áll az ellenzék

Az egyeztetések a közös egyéni képviselő-jelöltekről és a kompenzációs listákról folynak. Ha nem lesz nagy tányércsattogtatás, akkor már „csak” jó kampány és mozgósítás kell.

Elemzők szerint a Fidesz-KDNP hatalmának meggyengítéséhez Budapest mellett vidéken is jól kell szerepelnie az ellenzéknek, s ez a kormánypártok igényeihez alakított választási rendszer miatt csak összefogással érhető el

Ezért olvastam örömmel a Népszava áttekintését a megyei jogú városi ellenzék közös fellépéseiről. Eddig a 23 megyei jogú városból 16-ban született megegyezés, míg hét helyen tárgyalnak az ellenzéki pártok és a helyi civilek az esetleges összefogásról.

A Népszava úgy tudja, hogy az egy az egy elleni indulás egyedül Debrecenben tűnik kivitelezhetetlennek, a “muszáj Herkulesek” gigászi csatát vívnak egymással. Ezen jót nevet a helyi Fidesz, semmit sem kell tenniük, – ha marad a mai állapot-akkor ölükbe pottyan az újabb győzelem, ami persze 2002-óta mindig totális, és megsemmisítő volt.

De mi vár Debrecenre?

Sokan mondják ma, hogy a Kálvinista Róma eredendően jobboldali város, a baloldali értékekre csak egy, viszonylag szűk kör fogadó kész. Sok sebtől vérzik ez az állítás, a rendszerváltás óta történtek fényében is, minimum kétséges ennek az igazsága. A rendszerváltozást követő nyolc évben Debrecenben, SZDSZ -es polgármester vezette a várost, 94′ -től szocialista többségű közgyűléssel. A Fidesz abban az időben nem volt több a városban, -ahogy hallani- mint egy “postaláda”, ahova a leveleit kézbesítették.

Egy új, napjainkig tartó időszak – korszak–vette 1998-ban a kezdetét. Kósa Lajos és a Fidesz, ügyesen kihasználva a korábbi városvezetés hibáit, a két párt ellentéteit, fokozatosan maga alá gyűrte a várost, és az ellenzéket is. Elég, ha csak annyit jelzek a kedves olvasónak, hogy 2002 óta Debrecenben, egyéni önkormányzati választókerületben kizárólag fideszes jelölt nyert. Az eddigi mélypont 2014-es önkormányzati választások után következett be. A közgyűlésben a Fidesz mellett csak a Jobbiknak van frakciója, a többi párt, vagy civil szervezet alacsony támogatottsága kizárólag, egy vagy két képviselő bejuttatására volt elegendő.

16 év, az 16 év!

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a Kósa-éra 16 éve alatt a városban minden intézmény a Fidesz irányítása, befolyása alá került, Lali király tudta nélkül a városban semmi sem történhetett. / Sokan esküsznek ma is arra, hogy a volt polgármester bólintása nélkül, továbbra sem történhet döntés komoly, nagy üzlettel kecsegtető beruházásokról.

Az elmúlt 21 év alatt az ellenzék mozgástere fokozatosan szűkült, mindinkább perifériára szorult. A közpénzből fenntartott városi média, gyakorlatilag a Fidesz örömsajtójává vált, ahol pártunk és kormányunk csodálatos sikereiről szerezhetünk tudomást. Abban sem volt sok köszönet, ha a DTV tudósított valamelyik ellenzéki eseményről, sajtótájékoztatóról.

Az utolsó szó, mindig a Fidesz képviselőjévé volt, amire már reagálási lehetőség nem volt. Így az ellenzék pártjai Debrecenben, igen erős ellenszélben, egyenlőtlen feltételek közepette próbálták a lakosságot meggyőzni arról, hogy a virágkarnevál árnyékában azért még történik egy s más a városban. Ezek a kísérletek igen kevés eredménnyel jártak, Egy – egy bulvár ízű hírrel volt olyan párt, amelyik még az országos médiába is bekerült, különösebb hozadék nélkül.

Az itt élők ingerküszöbét ezek az ügyek nem érték el Összefogni már akkor is képtelenek voltak, a pártok, a külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy nem is a Fideszt, hanem egymást akarják legyőzni. Így képtelenek voltak még egy közös március 15-ei ünnep megszervezésére is. Minden párt a maga 10 -30 fős közönségével emlékezik meg évente “méltóképpen” Petőfiről és társairól.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét