A jó tanítványok – Nincs új a nap alatt 26.

Magyarország nem teljesít, hanem beteljesít, és nem jobban, hanem egyre jobban. És hogy mit teljesít be? Hát Orbán álmát. Már mondania sem kell, mit tegyenek, mert úgy válogatta össze szolgahadát, hogy a gondolatait is kitalálják. Sok-sok önszorgalmú kutya – a társadalom minden rétegéből.

Az embertelenség lecsorog

És nem csak a személyesen kiválogatottak fészkelődnek el a pártban, dörgölőzik hozzájuk a többi hasonszőrű is, aki igen kreatív az embertelenségben. Érzik, hogy ott a helyük, ahol megengedett, sőt elvárt, hogy rúgjanak az alattuk levőbe. Például a szegényekbe.

Mert Orbán álomországában nem lehetnek szegények. A szocializmusban sem voltak. Ha egy szociológus mégis szegényekről beszélt, azt vagy Párizsig száműzték, vagy figyelte a BM. Ezért aztán a szegényeket hátrányos helyzetűnek vagy halmozottan hátrányos helyzetűnek hívták. De ha beszélni nem lehetett is róluk, legalább éhen halni nem hagyták őket, és legalább nem üldözték őket. Ez azonban semmit nem oldott meg, csak kitolta a végső megoldást. Aminek most jött el az ideje. A lakásukat és megélhetésüket vesztett szerencsétleneket megbüntetik, mert nincs hol lakniuk. Előbb-utóbb eltűnnek álomországból, aztán majd az életből is. A magukon még segíteni próbáló szegényektől Budapest főpolgármestere elveszi az utolsó esélyt a megélhetésre, amikor megtiltja a lomtalanításkor kitett kacatok elvitelét.

A végső megoldás

De ne csak a megunt és kidobott kacatokat ne gyűjtsék! Tarlós István legjobb magyar tanítványa, Soponya polgármestere rendeletet hoz, amelyben felhívja a tisztelt lakosság figyelmét, hogy

„az önkormányzat tulajdonában lévő utak mellett tilos a dió szedése! Kérem, szíveskedjenek ezt figyelembe venni, mert ellenkező esetben szabálysértési eljárás kezdeményezhető.”

Hiába, ha megvan a jó alapötlet, akkor magától jön a többi. A lom után a dió, a dió után az utak menti szilva- és szederfák. Az erdőben ott a rengeteg csipkebogyó, gomba, kökény – csupa állami vagy önkormányzati termény, amit eddig szabadon „lopkodtak” a szegények. Ezentúl semmit nem vihetnek el. Dögöljenek éhen!

Ilyen a keresztényi szeretettől csöpögő álomország végső megoldása. És még gázkamrát sem kell építeni hozzá.

Andor Mihály

(Gépnarancs, 2013. október 5.)

A szegénység felszámolásához nem a pénz hiányzik, hanem a politikai szándék

A horror peremén, avagy a magyar mélyszegénység és a nyomor anatómiája