Blogbazár
A K. Vezető törött karjával vérző nóziját törölgetve a házi-tévé kamerája előtt bejelentette: GYŐZÖTT!
A Kedves Vezető törött karjával vérző kis nóziját törölgetve, szokásához híven odaállt a ledarált, valaha közszolgálati, ma királyi házitévé kamerája elé és bejelentette: GYŐZÖTT! Sejtettük!
Pedig milyen szépen kezdődött
Ahogy egy vadregényes reggel ott állt a tükör előtt, kicsit felhúzta elegáns, bokában négyet – lehet hat, az a négy – roggyanó Armani játszónadrágját, a féktelen zabálások nyomait magán viselő pocakját a siker legkisebb esélye nélkül megpróbálta behúzni….mit számít? A férfiember mázsa fölött kezdődik, motyogta magában az univerzális felmentést…és elégedetten végigmérte tükörből visszavicsorgó képét.
A jövő diadalmas urát látta lelki szemei előtt
Az ezerszer levetített filmjét, ahogy majd belovagol fehér csődörén – a kancákat valami miatt soha nem bírta – Brüsszelbe, fel az Európa Parlament lépcsőin, tán még liftben is, Attila is lovon járt…a telivérnek, meg neki szűköcske kicsit. Ezen sürgősen változtatni kell….a csúcsig, az Európai Bizottság bársonyszékéig.
Kis csettintés, néhány beállított hadvezéri póz, ökölbeszorított felemelt mancs a tükör előtt, Chuck Norristól leste el, nagyon macsós, naaagyon, majd egy gyors, elégedett szájnyalogatás.
Fog ez menni
Hát nem ment. Nagyon nem. Talán, ha a szerencsétlen mén, mint egyedüli kellék, ami a világrengető tervekből megmaradt. Bár ismerve a Kedves Vezető lelki nyomorát, nem kizárt, hogy szegény jószág azóta szafaládénak feltálalva végezte a várbeli Gundel tányérjain. Annyira nem ment, hogy nem kell már az EP liftjeit felturbózni, koronát, palástot meg kár elcsomagolni is, csak a helyet fogja ezentúl, nyugodtan ki lehet vágni a pi…khm… a csodába. Kuka, Haver!
HALLOD? KUKA! Az egész nyomorult, hányinger vágyad Európa trónjáról, hatalomról, pénzről, elismerésről. KUKA! Kulloghatsz haza, az elcsalt repülőddel, az elcsalt váradba. Vége.
Nem varázsló vagy te, nem jós, nem győztes hadvezér
Egy ócska vásári csaló, aki most bukott meg végérvényesen! Átlátszó, mint a síküveg! Egy senki, aki még veszíteni sem tud. Nemhogy elegánsan, SEHOGY! Áskálódtál, kigolyóztad Webert, de van egy kis gond. Közben túljártál a saját eszeden. És most sarokba szorítva, szűkölve, megszavaztad azt, aki holnap, holnapután, azután beveri az utolsó szeget is európai ábrándjaid koporsójába.
Egy hétgyermekes kereszténydemokrata családanya
Hallod! Egy nő! Egy KERESZTÉNYDEMOKRATA NŐ! Nem picsogó asszony a konyhában – az a dolguk szerinted – nem egy vásári csaló, nem szemfényvesztő, nem a te fajtád, nem ócska Cipolla.
Nem piti, szánalmas türannosz. Egy demokrata. Nem zsibvásári álkeresztény. Keresztény ember. EMBER. Aki nem bekerít, hanem befogad, ha kell, menekülteket is a saját házába. Nem nacionalista uszító, hanem az Európai Egyesült Államok elkötelezett építője.
Győztél? Nemcsak egy csatát, az egész beteg, szürreális háborúdat most vesztetted el!
De bábozd csak el a híveknek, hogy (megint) te nyertél. Hogy ezt akartad, hogy te így szoktál leszállni a bicajról. Pofával a betonra. Pfff!
Jobb lett volna valami rádiós interjú, mert így csak rád kell nézni. A vég elkezdődött.
Szerző
