Miközben a koronavírus (COVID-19) okozta világméretű járvány gyakorlatilag blokkolta a fejlődő és a fejlett országok gazdaságát egyaránt, aminek a tényleges hatását még inkább csak sejtjük, mintsem pontosan ismernénk, eközben az energiaipar további kihívásokkal kell, hogy szembenézzen.

Mondhatnánk, nem elég, hogy a nyakunkon a vírus keltette járvány humanitárius következményei miatti aggódás

az emberiség kilátásairól, de az energiaellátás – elsősorban a kőolaj fronton kialakult szaúdi-orosz állóháború miatt – olyan túlkínálati háborúba sodródott, ami kétségessé teszi, képesek lesznek-e az érintett energiatermelő országok felülemelkedni a saját maguk által gerjesztett harcon, miközben a villamos energia ellátásban a csökkenő ipari fogyasztással szemben, a home-office és a digitális oktatásra való áttérés miatt, jelentős lakossági fogyasztás igénynek kell megfelelni.

- Hirdetés -

A koronavírus-válság okozta hatalmas működési és életkörülményeket jelentősen befolyásoló zavar arra is rámutatott, hogy a modern társadalmak mennyire támaszkodnak az elektromosságra. Az emberek milliói ragadtak otthonukban, a vírus terjedésének megfékezése érdekében, mind több munkáltató rendeli el munkavállalói számára, hogy -, amelyik munkakörben erre van lehetőség – távmunkában végezzék el munkájukat, megnövekedett az e-kereskedelmi webhelyek látogatottsága, és egyre többen használnak streaming video-platformokat az otthoni szórakozáshoz.

Egy megbízható villamosenergia-ellátó rendszer képes stabilan biztosítani

ezeket a megnövekedett igényekkel „letámadott” szolgáltatásokat, miközben a legtöbb ember számára magától értetődő elektromos eszközeiket, a villamos főzőeszközöket, a hűtőszekrényeket, mosógépeket és a világítást is a megszokott megbízható színvonalon táplálja. A villamos energiaellátás Európa szerte egyelőre jól vizsgázik, s még egy olyan országban is, mint Magyarország, ahol az ellátás folyamatos biztosítására jelentős import betáplálásra van szükség.

Az elérhető információk szerint

például március 20-án, pénteken (ilyenkor a hétvége első napján amúgy is jelentős a háztartási villamos igény), a 116 GWh rendszerterhelés 42,7 %-át adta az import (49,82 GWh). Ez azt jelenti, hogy import kitettségünk jelentős, a korábban előre jelzettnél is komolyabb szerep hárulhat majd, a 2020. január 8-án elfogadott új energiapolitika szerint megvalósuló, robbanásszerű napenergia termelés (2000-3000 MW) beillesztésre a meglévő, és láthatóan felkészületlen ellátó rendszerbe. A Paks-II. projekt további, egyre inkább nyíltan elismert csúszásáról már nem is beszélve, s emellett az is jól látható, hogy a paksi eredeti blokkok sem képesek tartósan zsinórüzemi ellátást biztosítani, miközben a Mátra Erőmű sorsa éppen az elmúlt hónapokban látszik végérvényes megpecsételődni, ami az ország villamos energiatermelésének közel egy ötödét érintően vet fel újabb és újabb megválaszolatlan kérdéseket.

Kérdés persze az is,

hogy a március végén korábban szokatlan, mára talán már nem is annyira rendhagyó, felhős és havazással sújtott időszakok megjelenései mennyiben lesznek áthidalhatók olyan gyorsan működésbe és terhelésre állítható fosszilis energián alapuló (elsősorban földgáz alapú) villamos erőművekkel, illetve maga a MAVIR villamos energiahálózata képes lesz-e a megújuló kiszámíthatatlanságából következő, egyenetlen terhelések és betáplálásokhoz szükséges egyensúly megteremtésére. Az új energiapolitika erre külön fejezetet szentel ugyan, de ennek a gyakorlati megvalósításban még semmilyen nyoma nincs, miközben a villamosenergia hálózatunk terheltsége és kiegyensúlyozási igénye nem kormányzati határidőkre és jövőbeli vállalásokra, hanem az ipari és lakossági igényre kell, hogy azonnali választ adjon.

Az energiaellátásban központi és kiemelt szempontként az új szerepben számítanak és tekintenek a Fogyasztóra,

aki immár nem csupán az energia fogyasztójaként, de az családi házakon és a vállalkozásoknál egyre nagyobb számban és kapacitással felszerelt napelemrendszerek révén, termelőként is a rendszer részévé válik. Kérdés, hogy a sokszor emlegetett Smart Metering (okos mérőrendszerek) és Smart Grid (okos hálózatok) működtetéséhez lesz-e kellő mértékben „okos fogyasztó” (Smart Consumer) is, mert abban biztosak lehetünk, hogy maguktól nem fognak sem megokosodni, sem energiatudatosabbá válni a hazai fogyasztók, s ebben az új energiapolitika kiemelt hangsúlyozása ellenére, valójában semmilyen tényszerűen kimutatható eredménnyel nem büszkélkedő, választási kampányeszközzé degradált „rezsicsökkentés” sokkal inkább a energiapazarlás, mint sem a energiatudatosság irányában tolja el a fogyasztói gondolkodást.

Egyre több országban elengedhetetlen

a folyamatosan rendelkezésre álló, stabil teljesítményű elektromosság biztosítása az orvosi berendezések (műtők, lélegeztetőgépek stb.), a szellőztetést biztosító ventilátorok működtetéséhez a kórházakban, orvosi rendelőkben, katasztrófavédelmi intézményekben, s a betegek számának exponenciális növekedése miatt egyelőre sokkal inkább növekedés, mint csökkenés várható. Ilyen nyugtalanító és gyorsan változó helyzetben a villamos energia biztosítja a fontos információk időben történő továbbítását a kormányok és az állampolgárok, valamint az orvosok és a betegek között, a híradástechnikai és kommunikációs hálózatok elektromos ellátásával.

A koronavírus-krízis tehát, nem csupán emlékeztet bennünket az elektromosság elengedhetetlen szerepére a mindennapi életünkben, de eddig nem ismert módon betekintést és egyfajta előrejelzést is ad arra, hogy ez a létfontosságú szerep miként bővül és fejlődik az elkövetkező években és évtizedekben.

A globális olaj- és földgázpiacok példátlan helyzettel néznek szembe:

a koronavírus terjedésének világméretű hatása miatt, elsősorban a világ kőolajfogyasztásának 15 %-át jelentő kínai fogyasztói igény töredékére zsugorodása miatt, gyakorlatilag összeomlott a kereslet, miközben a kőolajtermelő országok által felügyelt kínálati piacon, immár túltermelésből adódó kínálat továbbra is megállíthatatlanul növekszik. A csökkenő kereslet ellenére az oroszok nem hajlandók csökkenteni kitermelésüket, amire a szaúdiak termelésük további növelésével válaszoltak, kétségbeesésbe és csődhelyzetbe kergetve ezzel az utóbbi időkben az olajpiac legnagyobb nyerteseinek számító amerikai palaolaj termelőket.

Az olaj világpiaci ára a 90-es évek végén tapasztalt alacsony szintre (akkoriban 11-14 dollár/hordó árakat tapasztalhattunk meg) esett vissza, de még a 2008-as világválság hatásait is alul múlja,

hiszen akkoriban 40-42 dollár körül meg lett „rendszabályozva” az akkori nemzetközi áresési tendencia, ahonnan sikerült visszakapaszkodni a 55-75 dollár hordónkénti árszintre az elmúlt 10 évben.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét