Tudja uram, az a legfontosabb, hogy mennyi lesz a kereset!

Jómagam (pechemre) már a fideszmagyar időszámítás kezdete, vagyis 2010. tavasza előtt is éltem és dolgoztam, és talán már 40-45 éve is lehetett, hogy megismertem az egyedül igazán jelentős választási kérdést. Egy építőmunkást faggattam akkor valamely szavazónap előtt mindennapi életéről, s azt találta mondani: „Tudja uram, mi a legfontosabb?! Az, hogy mennyi lesz a kereset!“

Ennél kifejezőbb választási bölcsességet azóta sem hallottam

Mert bármely fontos témát boncolgassanak is a politikusok, a politológusok, az újságírók és egyéb ingyenélők, ha gondolkodásuk helyes ösvényen halad, előbb-utóbb ehhez lyukadnak ki valamennyien. Azt mondják, az átlag választópolgár nem olvas választási programot, mert egyrészt van jobb dolga is – lévén bármely privát teendője kellemesebb időtöltés, mint a párt-program-olvasás. Szó, ami szó, én sem találkoztam még Átlag úrral vagy hitvesével, amint éppen elmélyülten forgatta volna kedvenc pártja és jelöltje választási programját.

De most talán fogja!

Mert azon a jövő tavaszi vasárnapon eljön a döntő pillanat. Addig pedig a nagyjából 80 és 300 oldal közötti kiadványok szerfölött izgalmas olvasmányokká válhatnak mindazon választók számára, akik készülnek a választásra. A jó nép egyik-másik tömör csoportjának már megvan a szíve választottja, ők eltéríthetetlenek, tények, érvek ígéretek őket nem befolyásolják. De vannak nagyon sokan, akik egyelőre csak azt tudják, mely társaságra nem szavaznak, viszont még nem tudják, kire voksoljanak. Jövő tavasszal alkalmasint már egyszerűbb lesz a helyzet. A közpénzből sunyi módon fizetett, és gyorsan felismerhető kamupárti Fidesz-jelöltek mellett a komolyan számba vehető választék már nagyon szűkös lesz: az ellenzék egy jelöltje a Fidesz egy jelöltje ellen; egy lista a másik ellen; egy miniszterelnök-jelölt Orbán Viktor ellen. Ámde még az idén lesz előválasztás, amely előtt – közös reményeink szerint – eleven és tárgyszerű választási kampány lesz. Már alig tudjuk, milyen is az. (Volt ilyen valaha is?)

Az előválasztás kivételes versengés lesz

Alapvető közpolitikai kérdésekben egyetértő álláspontot képviselő jelölteknek kell a választók bizalmáért vitában megmérkőzni, s ehhez bizony jó program kell. Nem lesz elég, sőt veszteséges lesz a Fidesz szimpla szidalmazása, lett-légyen az bármily hiteles és megalapozott. Az előválasztásnak a jö-vőről kell szólni, mert a Fideszről már ki-ki mindent megtudott, amit egyáltalán meg-tudhatott. A Fidesznek mindegy, honlapjain szorgos keresés után sem sikerül még programvázlatot sem felfedezni, nekik elég, ha azt mondják: „Folytatjuk…!) De a valóság, amely egy évtizede e fideszes program jegyében az emberek minden-napjaivá vált, a közvélemény-kutatások szerint nagyon sokakat késztet arra, hogy változást akarjanak. Csakhogy nem közömbös, miféle az a változás, mely párttól és mely személytől remélhető, ezért válhatnak az előválasztásra bevetett választási programok izgalmas olvasmánnyá. No nem a 80-300 oldalas, megmegbicsakló szaknyelven megfogalmazott ígérethalmazok, hanem a közérthető összegzések, amelyekben ki-ki megtalálhatja az őt akár közvetlenül érintő terveket, a javaslatokat, amelyek mindenkit érdeklő közügyek, s ezzel együtt leginkább személyes problémáik megoldására kínálnak legalább reményt. A kettő nyilván sokszor ugyanaz, s ettől válik érdekessé a párt-program.

Mert Átlag úr és élete párja, vagyis bárki először arra a kérdésre keresi a választ:

• mit tesz majd a voksáért folyamodó jelölt (a párt és a szakértők hada), hogy több legyen a kereset?!
• Lesz-e a lakóhelyen tisztes alkalmazást és jövedelmet nyújtó munkahely?
• Emelik-e a minimálbért? Vajon mit terveznek a nyugdíjak dolgában?
• Emelik-e végre a családi pótlékot?

És ha a fenti kérdésekre találnak válaszokat, akkor talán tovább is olvasnak

Megtudhatják:

• vajon jelöltjük kísérletet tesz-e majd a most urambátyám kapcsolatokban működő gazdaság értelmes, hatékonyságon nyugvó újraépítésére, hogy munkáltató és munkavállaló egyképpen megtalálhassa a számítását.
• Maradunk-e az Európai Unió tagja, vagy kilépünk. amint azt feltehetően Orbán tervezi?
• Remélheti, elvárhatja-e majd minden család, hogy az állam gyermekiknek tisztességes bölcsődét, óvodát, iskolát teremt, amelyben az élet követelményeire felkészítő ismereteket tanítanak, s ahová a gyerekek örömmel járnak.
• Lesz-e módja a közoktatásból (remélhetően 18 éves kor után!) kikerülő fiatalnak felsőbb (szak)iskolába vagy egyetemre menni akkor is, ha nem képes tandíjat fizetni? (A Fudan pedig nem kell!)
• Ha a jelölt megbízást kap majd a kormányzásra, vajon újra megszövi-e azt a szociális hálót, amelyen ma már csak lyukak vannak, s már képtelenül laza szövedékén nem csak a rászorultak, hanem a szociális szférában dolgozók is átpottyannak a nemlétbe, mert oly borzalmasan alacsony a fizetésük.
• Az önkormányzatok megmaradnak-e önkormányzatnak, s visszakapják-e bevételeiket, hogy képesek legyenek gondoskodni a rájuk rótt feladatok megoldásáról.
• Visszaadja-e majd az új kormány a hiteles tájékoztatás és a tájékozódás szabadságát az embereknek, akiknek immár nagyon elege van a jelenlegi kormány állandó hazudozásából.
• Teszünk-e végre valamit közös erővel a klímaváltozás következményeinek kivédésére, megállítjuk-e legalább a magunk vidékén a környezetszennyezést és a települések melletti, illegális szemétlerakók szaporodását?
• Végül – de nem utoljára, hanem első helyen – óhajt-e a jelölt hathatós lépéseket tenni az egészségügyi rendszer megújítására, a szakszemélyzet fizetésének emelésére és a foglalkoztatás rabszolgatartásra emlékeztető szabályainak megváltoztatására?

Hihetőleg leginkább ezek, vagyis a mindennapokat meghatározó ügyek foglalkoztatják Átlag urat és családját, oly távolabbi ügyek, mint a jogállam, a demokrácia mibenléte vagy az államapparátus terjedelme és szerepköre talán a jelölt kiválasztásakor fontos, de nem oly égetően érdekes témakörök, a Keleti Nyitáson és a kipcsak rokonságon pedig egyelőre csak nevetünk.

Mindazonáltal az új alkotmány megalkotása alighanem mégis a legfontosabb, mindent megelőző feladat

Mert e nélkül nem lesz sem létbiztonság, sem jogbiztonság, nem lesz újra szabad az életünk. És mert az ellenzék úgy tervezi, hogy az új alkotmány tervezetét népszavazással fogadtatja el és erősíti meg, aki arra készül, hogy ezen felelős állampolgárként maga is részt vesz, nem spórolhatja meg a tájékozódást az alkotmány tervezetéről sem. Ilyenformán talán ez lesz az első választási időszak történelmünkben, amikor nem csak a jelöltek személye és ígéreteik halmaza, (legkevésbé pedig a kiosztott krumplis-zsákok mennyisége), hanem a pártok tényleges programja is szerepet kaphat a választási hadjáratban. Az előválasztás során az ellenzék köreiben biztosan. Másként mi, ellenzéki választók, hogyan tennénk különbséget jelölt és jelölt, párt és párt között?

Kapcsolódó

Előválasztás: stratégiai kulisszatitkok