A legjobb úton halad az emberiség, hogy előbb-utóbb betiltsák a halfogyasztást

Nyolcvannyolc százalékkal csökkent 1970 és 2012 között az édesvízi megafauna populációja. A veszteség kétszerese annak, amit a gerincesek elszenvedtek a szárazföldön és az óceánokban a berlini Leibniz Intézet (IGB) vezette nemzetközi kutatás szerint.

Aggasztó eredmények

A szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy leginkább a nagytestű halfajok populációja csökkent.

Az édesvízi megafaunába tartoznak a 30 kilogrammos vagy annál nagyobb súlyú állatok, például a folyami delfinek, a hódok, a krokodilok, az órásteknősök és a tokfélék.

A kutatók összegyűjtötték és elemezték a világ 126 édesvízi megafaunafajáról rendelkezésre álló adatokat és 44 faj történelmi és jelenlegi földrajzi megoszlásáról szóló adatokat Európában és az Egyesült Államokban.

„Eredményeink aggasztóak, megerősítik az édesvízi biodiverzitást és annak védelmét tanulmányozó kutatók félelmeit” – idézte Sonja Jähniget, a tanulmány egyik vezető szerzőjét a Phsy.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

Kihalófélben a tokhal, a lazac és a Mekong-harcsa

A legnagyobb mértékben az indomaláj (99 százalék) és a palearktikus faunatartományban (97 százalék) hanyatlott az édesvízi fajok populációja. Az előző térség magában foglalja Dél- és Délkelet-Ázsiát, Kína déli részét, utóbbi Európát, Észak-Afrikát és Ázsia nagy részét. A nagytestű halfajok, mint a tokhal, a lazac, a Mekong-harcsa különösen veszélyeztetett, populációjuk 94 százalékkal csökkent. A hüllők populációja 72 százalékkal.

A fő veszélyt ezekre az édesvízi megafaunákra a túlhalászat jelenti, húsukért, bőrükért, ikráikért, tojásaikért fogják ki az állatokat. Az édesvízi nagytestű halak populációjának hanyatlásához hozzájárul a szabadon folyó folyók eltűnése, a duzzasztógátak megakadályozzák a halakat abban, hogy eljussanak ívási területeikre és a táplálékban gazdag helyekre.

A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a világ nagy folyóit felszabdalják a duzzasztógátak, és további 3700 nagy gátat terveznek vagy már építenek, amelyek elzárják szabad folyásukat. Ezekből a duzzasztógátakból több mint 800-at terveznek az édesvízi megafaunák területein, köztük az Amazonas, a Kongó, a Mekong és a Gangesz folyók völgyében – mondta Ho Feng-csi, a tanulmány vezető szerzője.

Célzott fajmegőrző programok

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a célzott fajmegőrző programoknak köszönhetően 13 megafaunafaj populációja – köztük a zöld tokféléké (Acipenser medirostris) és az amerikai hódé (Castor Canadensis) – stabil vagy növekszik az Egyesült Államokban. Ázsiában a kúposfejű delfin populációja a Mekong völgyében először növekedett húsz év után.

Európában hatékony, átfogó fajmegőrző stratégiát nehéz megvalósítani, főként az államok közötti politikai határok és a környezetvédelmi tudatosság eltérő mértéke miatt. Ennek ellenére az eurázsiai vagy európai hódot sikerült visszatelepíteni számos térségbe – írták a kutatók.

(Forrás: MTI)