Gyorshír
A magyar tudományos élet egy rothadt kupica konyakot és feketét sem ér meg?
Nem szeretnék belemélyedni az okokba és okozatokba, de tény, hogy a magyar tudományos életnek volt felkészülési ideje erre az attakra, hiszen egymást érték az előjelek. Sajnos a tudós urak elefántcsont tornyaikból letekintve azt hitték, ők felette állnak ennek a mai kocsmának. Egy régi színházi anekdota jut eszembe a helyzetről.
Nem szeretnék belemélyedni az okokba és okozatokba, de tény, hogy a magyar tudományos életnek volt felkészülési ideje erre az attakra, hiszen egymást érték az előjelek. Sajnos a tudós urak elefántcsont tornyaikból letekintve azt hitték, ők felette állnak ennek a mai kocsmának. Egy régi színházi anekdota jut eszembe a helyzetről.
Major(?)-uralom
Az anekdota egyik szereplője stabil, csak a másik személye változik attól függően, ki meséli. Ez is olyan, mint a többi hasonló történet, nem az a fontos, hogy megtörtént-e, de olyan jellemző egy korra, vagy személyre, hogy akár meg is eshetett volna.
1945 után Major Tamás lett az újjáalakult Nemzeti Színház nagyhatalmú ura. Az egykori, szintén az illegalitásban működő színészek közül sokan, -élükön Gobbi Hildával – elég rosszul viselték Major uralmát, így sok történet emlékszik meg erről a korról. Az egyik legjellemzőbb talán az akkortájt keringő rosszmájú sírfelirat-tervezet:
” Itt nyugszik Major Tamás,
Ahol ő nyugszik nem nyughat más!”
„Sanyi bazd meg, téged most kirúgtak!”
Egy idős színész mesélte „szerződtetése” történetét:
„Mint minden tavasszal, most is szerződtetési beszélgetésre hívott a Major. Kávé, konyak? – kérdezte kedvesen, – megjegyzem már ez a kedvesség óvatosságra inthetett volna – de én barom szürcsöltem a kávét és konyakot, elengedtem magam a kényelmes fotelban, jót beszélgettünk. Csak amikor már lefelé jöttem a lépcsőn, álltam meg és csaptam csodálkozva a homlokomra:
„Sanyi bazd meg, téged most kirúgtak!”
No kérem, tudós urak! Palkovics miniszternél, se kávé se konyak…..
Szerző
