Banánköztársaság
A NER „konzultált”/”egyeztetett”…
Mondhatjuk, ez is valami – korábban még ennyire, egyeztetni, sem voltak hajlandók. De semmi sem volt olyan, mint egy valóságos, érdemi egyeztetésen.
Mondhatjuk, ez is valami – korábban még ennyire, egyeztetni, sem voltak hajlandók. De semmi sem volt olyan, mint egy valóságos, érdemi egyeztetésen. A hatalom a lehető legtovább igyekezett ködbe burkolni, mire is készül: sokáig azt sem lehetett biztosan tudni, kik lesznek jelen a „kormányból”, az „oktatásirányításból”. Aztán persze abban sem volt köszönet, amikor végre megmondták…
Mindvégig titkolták a műsor napirendjét;
csak találgatni, vagy éppen azt sem lehetett, kik a meghívottak, kik és milyen szempontok alapján döntöttek róluk. Kezdetben arról szóltak hírek, hogy kussolva kell végighallgatni a NER embereit – aztán arról, hogy 20 kiválasztott (?) kap 3-3 percet, hogy elmondja, mi bántja őt. Már ha bántotta bármi is: hírek szerint többen nagyon elégedettek voltak a tankerületekkel, és készségesen visszhangozták a „kormány” és terrormédiája által a tüntetőkre szórt rágalmakat – például a diákok „felhasználásáról”.
Az utolsó hírek arról szóltak, hogy a szakszervezetek képviselői nem kaphatnak szót.
Magát az „egyeztetést”/”konzultációt” a NER egyetemén tartották:
valamennyire öntudatos pedagógusoknak már ezt vissza kellett volna utasítaniuk. Hiszen ha már elfogadták, nem mondhatták utána azt, hogy rendőrt pedig a környéken nem akarnak látni…
Meg kellett volna előre állapodni a sajtó jelenlétéről: alapvető közérdek fűződik ahhoz, különösen az előzmények után, hogy n yilvánosan vitatkozzanak az oktatásról. Még akkor is, ha a „kormány” nem tud/nem akar kompetens szakembereket küldeni egy ilyen rendezvényre. Vagy éppen azért…
A pedagógusok, diákok és szüleik demonstrációi igyekeztek politikamentesek maradni – ennek értelmét bizony lehet vitatni, annyi azonban elvárható lett volna, hogy a valódi érdekvédők problémáik elsorolásán kívül visszautasítsák – legalább ez ügyben – a „kormány” brüsszelezését, és a „baloldalnak” vagy mostanában dollárbaloldalnak emlegetett ellenzékre szórt uszító, szégyenletes időket idéző rágalmait.
Valódi konzultáció/egyeztetés csak egyenjogú partnerek között folyhat
– az az egyenjogúság pedig ott kezdődik, hogy a felek a konzultáció megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatos minden kérdésben előre megegyeznek, az egyezséget pedig a nyilvánosság elé tárják.
Amikor ezt írtam, éppen ebédszünet volt. Már csak azt remélem, nem csupán a NER-eseknek – bár 400 embert vendégül látni… Igaz, tekinthetnék jutalmazásnak is – de akkor mi legyen a „hangoskodókkal”..?
A szünet után nagyon fontos és hozzáértő emberek fognak „konzultálni”, netán egyeztetni a megjelentekkel. Azt kívánom, a gyomra mindenkinek maradjon nyugodt.
Bár…
(Képünk, illusztráció)
Szerző
