A Puch sztori, az ex pártpénztárnok (majdnem) kitálal

Puch László, a magyar politikai élet egyik rejtélyes, a nyilvánosság előtt keveset szereplő alakja. A városi legendákban sok mindent lehetett  róla hallani, sokan a szocialisták „királycsinálójának” tartották. Az MSZP belső köreiben mozgó politikusok gyakran hangoztatják, hogy Puch nélkül, ma sem történik semmi a pártban.

A Puch rejtély

A háttérben még mindig a volt pártpénztárnok mozgatja a szálakat, „illik” vele jóba lenni. Bár éppen szerda este az ATV „Egyenes beszéd” műsorában, az MSZP frakciójának egy prominense kijelentette, hogy ő azt sem tudja, tagja- e még a pártnak Puch László.

Ezzel szemben, sokak meglepetésére Puch kedden este a nyilvánosság elé lépett: Rangos Katalin vendége volt a Spinoza színháztermében. A rejtély vonzza az embereket, dugig meg is telt a terem, érdeklődőkkel, politikusokkal és tollforgatókkal.

Nem tudni, mire készült a pénzember, a beszélgetésen végig érezhető volt, hogy nem igazi terepe a nyilvánosság, igencsak zavarban volt, amikor kérdéseket „bátorkodtak” számára feltenni. A tudósításokat olvasva, talán nem tévedünk nagyot, amikor úgy hisszük, nem bontotta ki mindenkor az igazság minden szeletét az MSZP volt politikusa. Aki arra várt, hogy most aztán meg tudja, mi történt, mondjuk 2002-óta a kulisszák mögött, az valószínűleg csalódottan távozhatott. Nem lettünk sokkal okosabbak annál, amit eddig is tudhattunk az újságokból. Láthattunk egy helyenként sértődött embert, aki talán még a végén sem tudta, mibe is csöppent bele.

A kérdező, Rangos Katalin mindent megpróbált, hogy „titkokat” préseljen ki beszélgető partneréből. Ezt valószínűleg ő sem gondolta komolyan, de legalább megpróbálta. És napjainkban, már ez sem kevés.

Puch úr, de tényleg?

Puch saját érdemeit említette a Népszavával kapcsolatban. Úgy gondolja,komoly szerepe van abban, hogy a napilap működik, és még nyereséget is hoz. Nem tagadta el, hogy a kormányzati hirdetések nélkül nem tudna működni a lap, viszont hozzátette, hogy az újság piacvezető. Arról „elfeledkezett” a laptulajdonos, hogy a Népszabadságot korábban a Fidesz „megfojtotta”. Ugyanakkor városi legendának nevezte, hogy 2016-ban Orbán kérte meg, vegye meg a lapot, azonban sejttette, hogy a kormány ellenkezése esetén, az üzlet nem jöhetett volna létre. Nem titkolta, hogy a hirdetésekért cserébe, a lapnak néhány feltételnek meg kell felelnie:

„Van pár peremfeltétel, amit én ott egyszer el is mondtam a szerkesztőségnek. Ezek közül az első, hogy csakis a valóságot lehet írni, és semmiféle bulvár-blikkflangos történetek irányába nem megy el a lap. A másik a család, azaz hogy amíg a politikához, közpénzekhez és közhatalomhoz nincs köze egy politikus családtagjának, addig nem szerepel. De meg kell nézni: van Tiborcz-ügy, van Kósa-család, van Elios, viszont az a Népszavában nem szerepelhetne, hogy kinek, milyen a szexuális irányultsága.”

Tavaly év végén baloldali körökben nagy felháborodást okozott, hogy Puch eladta Mészáros Lőrincnek, a Szabad Földet, a vidék lapját. A hetilap ezt követően szinte azonnal bekerült a Fidesz által létrehozott nonprofit médiaholdingba. Az üzlet kapcsán Puch elmondta, hogy szerinte a Szabad Föld sohasem volt politikai lap, egyébként is meredeken zuhant a profit, hogy el kellett adnia. A riporter legalább annyit próbált megtudni, kivel tárgyalta le a pénzember az üzletet. Csak homályos, kitérő válaszokat kapott, majd egy Mészáros személyét érintő konkrét kérdésre a beszélgető partner igencsak kétértelműen fogalmazott, mondván Mészáros Lőrincet nagyon tehetséges üzletembernek tartja. Hogy ezt komolyan gondolja-e, a beszélgetés folyamán nem derült ki.

70? 30? Mi 70, mi 30?

Többször kijelentette: ” A városi legendákat, amik e köré szerveződtek, teljesen felesleges firtatni, mert közük nincs a valósághoz.” Rangos még ezek után is próbálkozott legalább egy nevet kihúzni a riportalanyából, de csak egy humorosnak gondolt választ kapott: „Én már nem emlékszem semmire, ha mindenre emlékeznék, akkor már régen messze lennék.”

A 2002-2010 közötti kormányzás idején gyakran lehetett arról hallani, hogy az MSZP és a Fidesz között, egy 70-30 százalékos elosztási arány volt érvényben. Rangos tett egy kísérletet arra, hogy kiderüljön, létezett -e ilyen megállapodás Puch és Simicska között. „Nincs 70-30, sajnos nincs” – ironizált Puch, hiszen ha lenne, akkor most nem lenne az MSZP ilyen gyatra gazdasági állapotban. Szerinte a dolog azért terjedhetett, mert az MSZP-kormány számára annak idején „a cél nem az ellenzék megsemmisítése volt”, és a piacon „nem voltak szereplők kizárva csak azért, mert nem a kormányfőt szerették”. Ezért kaphatott akkor állami hirdetéseket a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet is.

Felidézte azt is, hogy Orbán 2002 után, amikor elveszítette a választást, médiát épített magának, 2010-ben, hasonló esetben a baloldal azonban magára maradt. Idegen is ez a baloldaltól meglátása szerint, a sajtónak ma a piacról kell megélnie: ” Saját tévé és rádió hiteltelen lenne, aki nem tud piacszerűen megélni, annak abba kell hagynia.” mondta.

A 2010 előtti üzleti ügyeket kerülte, pedig például a Közgép szárnyalása már a szocialisták idején megkezdődött. A volt kollégájáról, Simicska Lajosról bővebben nem is beszélt, mondván” annak sincs már jelentősége, hogy ismerem.”

A folytatásban , Puch és Öszöd.