A szegénység felszámolásához nem a pénz hiányzik, hanem a politikai szándék

A Fidesz-kormány szegényellenessége az egész ország élhetőségét rombolja – jelenti ki Misetics Bálint szociálpolitikus a 168 óra online oldalán megjelent interjúban. 

Alapjövedelem és/vagy minimumjövedelem

A szakember elmondta, hogy ő személyesen az alapjövedelem bevezetését is támogatná, az egyelőre középtávon sem tűnik politikailag megvalósíthatónak. Az alapjövedelem azt jelentené, hogy minden állampolgár további feltételek nélkül kap egy azonos összegű támogatást:

„A minimumjövedelem ezzel szemben úgy működik, hogy egy meghatározott megélhetési szintet, mondjuk fejenként havi ötvenezer forintot mindenki számára garantálunk. Ha valakinek nincs jövedelme, akkor 50 ezer forintot kap, ha viszont havi 35 ezer forint a rendszeres bevétele, akkor a maradék 15 ezret kapja meg. Ez tehát rászorultság alapján járna, sokkal kisebb a költsége, és vélhetően nem váltana ki olyan erős politikai ellenállást, mint a feltétel nélküli alapjövedelem. Hátránya viszont, hogy nem mindenkihez jutna el, aki jogosult lenne rá. Minden olyan ellátásból sokan kimaradnak, amit igényelni kell, aminek a jogosultságát bizonyítani kell.„

Szerinte a minimumjövedelem  bevezetése  sokakat megszabadíthatna a nyomortól, ha aránylag könnyű volna hozzáférni, és legfeljebb olyan együttműködési kötelezettségek kötődnének hozzá, amelyek nem büntető jellegűek, és a munkanélküliek esetében valóban elősegítik a munkaerőpiaci részvételt. A közmunkáról lesújtó véleményt fogalmazott meg:

„jelenlegi formájában inkább akadályozza az elsődleges munkaerőpiacon való részvételt, helybenjárásra ösztönöz. A minimumjövedelemhez viszont hozzá lehetne kötni a családsegítő központtal való együttműködést, például képzéseken való részvételt. Ismétlem, fontos, hogy a feltételek ne legyenek büntetőek, nem adhatnak lehetőséget az önkényeskedésre, mint a mai önkormányzati ellátások, amelyek keretében az önkormányzat előírhat szinte bármit. Milyen gyakran nyírják a füvet, elég tiszta-e a fürdőszoba és így tovább. Elő is írnak egy csomó olyan dolgot, ami lehetőséget ad a helyi politikusoknak és hivatalnokoknak, hogy ítélkezzenek, és még a minimális segélyektől is megfosszanak elesett embereket. Erre nincs se szükség, se bocsánat.”

Újjá kell szervezni a lakhatás feltételrendszerét

Beer Miklós: az egyháznak fel kell emelnie szavát az éhezés, a szegénység ellen

Égetően fontos lenne

szerinte jó néhány új, lakhatással kapcsolatos előírás. Szükség volna országos lakásfenntartási és adósságcsökkentési támogatás bevezetésére. Törvénybe kellene foglalni a gyermekes családok lakhatáshoz való jogát és az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát. Elengedhetetlenül szükséges a szociálisbérlakás-hálózat bővítése is, bár ez nem megy egyik napról a másikra:

„…amikor a gyermekes családok lakhatáshoz való jogának intézményesítéséről vagy a minimáljövedelemről beszélünk, akkor ezek részben éppen arra szolgálnának, hogy többé fel se merülhessen, ami ma a magyar állam legkegyetlenebb gyakorlatainak egyike. Ha nem éppen a legkegyetlenebb. Rutinszerűen tesznek utcára családokat, amelyek fizetésképtelenné váltak, majd elszakítják a gyerekeket a szülőktől, testvért a testvértől.„

A szociális szakember úgy látja, 2010 óta hihetetlen összegek áramlanak a felső tíz százalékon belül is a leggazdagabbakhoz, miközben súlyosan pazarló presztízsberuházások történnek. Nyilvánvaló, hogy a szegénység felszámolásához nem a pénz hiányzik, hanem a politikai szándék:

„Minden héten van egy hír stadionavatásról, uszodabővítésről, főterek átadásáról. Röpködnek a tízmilliárdok. Amiből most lőtereket akarnak építeni, abból tíz éven át lehetett volna finanszírozni azt az adósságcsökkentési támogatást, amit 2015-ben megszüntettek. Nem az a gond, hogy Magyarország forráshiányos ország, hanem hogy igazságtalanul oszlik el a jövedelem. Csak az egykulcsos adórendszer évente 500 milliárdos ajándék a leggazdagabbaknak.”

A horror peremén, avagy a magyar mélyszegénység és a nyomor anatómiája

Haszonélvezők

Hangsúlyozta, a Fidesz szegény ellenes politikájának haszonélvezői között vannak olyanok, akik sem politikai, sem erkölcsi szempontból nem értenek egyet a Fidesz politikájával:

„Nekik érdemes lenne megfontolniuk, hogy abból a jelentős jövedelemnövekményből, amit akaratuk, értékeik, jobb belátásuk ellenére éppen szegényellenes politikája miatt juttat nekik a Fidesz-kormány, nem kellene-e költeniük a szegénység felszámolására is. Például olyan társadalmi kezdeményezések, akár pártok támogatásával, amelyek azon dolgoznak, hogy enyhüljön a szegénység, csökkenjenek a társadalmi egyenlőtlenségek.”

Kiemelte, a nyomor felszámolásához nemcsak több jövedelemre van szükség, hanem magas színvonalú közszolgáltatásokra is: oktatásra, egészségügyi ellátásra, szociális szolgáltatásokra, munkaerőpiaci programokra, tömegközlekedésre:

„De minden másnak elemi feltétele, hogy az emberek ennivalót és gyógyszert, ruhát tudjanak venni, télen fűtsenek. Már 2010 előtt is ott tartottunk, hogy az állam által minimálisan garantált jövedelem elmaradt a létminimumtól. A válság éveiben nem volt még egy olyan uniós ország, ahol a legszegényebbeknek szánt juttatások olyan drámaian csökkentek, mint Magyarországon. Mára odáig süllyedtünk, hogy a juttatások összege nemhogy a létminimumot, de az élelmiszerkosár költségét sem éri el. A 22 800 forintos segély még arra az élelmiszerre sem elég, ami a táplálkozástudományi intézet szerint minimálisan szükséges. Ilyen körülmények között cinizmus a szegénység kultúrájáról értekezni.”