A Vágó-Puzsér emberkedés egyre több szereplővel folytatódik

Vágó István és Puzsér Róbert – ki lehet mondani – kevéssé szívlelik egymást és mindezt a nagyközönség bevonásával, mintegy a kegyükért harcolva teszik immár két hete. A közösségi oldalakon folytatott adok-kapok asszóról asszóra újabb szereplőkkel bővül.

Hétfőn Puzsér térfelén pattog a labda

Az eddigiekről beszámoltunk, nem akarjuk félbehagyni a sokrészes szappanoperát.

Az előző részt Vágó István az alábbiakkal zárta:

Arra, hogy miért nem perelek az otromba és könnyen cáfolható rágalmazás és jó hírnév megsértése miatt. Nos, mert a bíróságon egy levegőt kellene szívnom ezzel az ordító egérrel. Annyit meg semmilyen kártérítés nem ér meg.

A mostaniban a megszólított reagál:

„Vágó István, a gyurcsányista kvízprofesszor újabb óbégatást rendezett, mert azt mertem mondani, hogy a műsoraiban az orra elé voltak felírva a válaszok. Egyébként szerintem nem ez a fontos téma, hanem a kvízprofesszorság hazug mítosza – mindenesetre továbbra is áll az ajánlatom: Vágó István üljön le velem szemben, és válaszoljon száz kérdésemre vágás, fülmonitorozás és egyéb kereskedelmi tévés trükkök nélkül! Könnyítésként felajánlom a kvízprofesszornak, hogy jelölje meg azt a tíz témakört, amelyekben a legjártasabb, és a kérdések csakis azokat érintik majd. Ha ezek után Vágó István legalább hetvenöt kérdésemre válaszolni tud, fogadom, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle, rá szavazok a következő választáson, és beajánlom a Marvel-univerzumba, mint Wikipediamant.

Vágó István durcáskodása nyomán

hamarosan megjelent Józsi barát, a TV2 indiai sámánja, aki azzal trollkodta meg a kvízprofesszort, hogy „a hülyék azért nem tudják hogy ők hülyék, mert annak felismeréséhez magas fokú intelligencia kell”. Köszönöm a bölcseletet, kedves Józsi barátom, bár ez esetben aligha kell kimagasló IQ annak észrevételéhez, hogy aki vénségére a Gyurcsány-szekta főpapjának áll, mert egyedül benne látja a messiást, az ha intelligens is, nem sokra ment vele.

Még inkább megdöbbentett, hogy a közismert stand-up comedy előadó, Dombóvári István is megjelent a kvízprofesszor egyéb gyurcsányista nyuggerek körében rendezett szeánszán, és az alábbi vallomás kíséretében tett hitet Vágó István személye mellett: „Mindkettejüket ismerem. Teljesen felesleges bárminemű méricskélés. Vágó István egy olyan korban volt kvízprofesszor, amikor a tudás menő volt. Ma, az okostelefonok korában úgy van vele mindenki, hogy bármi kell, arra rákeresek. Puzsér Róbert egyszerűen csak kivárta, amíg a suttyóság, a rosszindulat és az alkotás képessége helyett a mások alkotásaiba történő belerúgás értékesebb lett, mint maga az alkotás. Nem az ő bűne, hogy a világ ide jutott. Ő csak a haszonélvezője. Ahol a világ képes eltartani egy sztártoxikológust, oda kell egy fikavezér is. Ez van. Ebben élünk.”

Értem:

én nem alkottam semmit, hiszen a kritika, negyvenmillió YouTube-megtekintés, öt könyv, harminc önálló est a Dumaszínházban, számtalan előadás, vita, publicisztika, tévé- és rádióműsor nem alkotás. Tudomásul veszem. Magam is úgy hiszem, hogy Thomas Mann, Dombóvári István és David Bowie életművei képezik azt a nívót, amelyek előtt már valóban fejet kell hajtani. Az általam gyártott rossz minőségű tartalmak ugyan hogy állnák ki az összevetést ezekkel?

Ugyanakkor hadd kérdezzek rá, hogy mi az a kurva nagy alkotás, amit Vágó István a magáénak mondhat?

Az, hogy egy életet el tudott tölteni a képernyőn úgy, hogy mások által írt kérdéseket mások által stylingolva felolvasott? Tényleg ez imponál annyira Dombóvári Istvánnak? Az volna a kurva nagy teljesítmény, hogy Vágó évtizedeken át adta elő azt a kétfenekű hazugságot, hogy ő az ország legműveltebb embere, és hogy a lexikális tudás maga az intelligencia? Aztán mire volt jó az a kurva nagy lexikalitás? Arra, hogy máig se értse meg, mit tett Gyurcsány a baloldallal meg az országgal? Arra, hogy máig se értse meg, mit tesz a lexikalitás kényszeres követelése a magyar oktatással? Mert abban, hogy a hazai közoktatás a tizenkilencedik században ragadt, kurva nagy felelősségük van mindazoknak, akik még ma is képesek komoly arccal kiejteni azt a szót, hogy kvízprofesszor – ahogy azt Dombóvári István teszi.

Az pedig már a képmutatás csúcsa,

hogy miközben Dombóvári István az előadásain önmagát szellemileg a szennyvízcsatorna szintjére pozicionálja, hogy képes legyen kiszolgálni a legsűrűbb proli sötétséget, addig rajtam a kulturális teljesítményt kéri számon. Lehet, hogy nincs érték abban, amit gyártok, lehet, hogy még csak alkotásnak sem nevezhető – viszont mindent elkövetek, hogy magamnál többet hozzak létre. Sikerül, amennyire sikerül. Dombóvári István viszont másra sem figyel, mint hogy akárhányszor a színpadra lép, önmagánál mindig kevesebbet valósítson meg – ebben pedig tagadhatatlanul sikeres.

https://www.facebook.com/Robert.Puzser/posts/1701220606620412

Vágó nem akar egy levegőt szívni Puzsérral – A kvízmester esete az ordító egérrel