Ágoston László: Álmot kéne adni az embereknek. Sokat aludtunk már így is. Túl sokat.

Eléggé morbid, hogy 2017 Magyarországát kizárólag csukott szemmel, mély álomba merülve lehet olyannak látni, ahol jó és békés élni. Eleget aludtunk, ideje lenne felébredni és nyitott szemmel körbenézni.

Ágoston László közösségi oldalán osztotta meg álmát, ami a vágyott nyugalmas, kellemes, élhető Magyarország képét idézte. Konklúziója: jó, jó, de ébredjünk fel végre!

„Álmot láttam az éjjel.

Magyarországon óriásplakátokon hirdették – mosták az emberek agyába -, hogy a széthúzás rossz, egymást tisztelni viszont érték. És amit sokat mondanak, azt el is hiszik.

A kormány annyi pénzt ölt az oktatásba, hogy a legjobbak nem külföldre mentek meg multikhoz, hanem tanárok akartak lenni. De magas is volt a követelmény… csak a legjobbakat engedték a magyarok a következő generációk „programozása” közelébe.

A politikusok sikkasztottak. De úgy és annyit, hogy ne legyen feltűnő és mind megelégedett 1-2 milliárdos magánvagyonnal, senkinek sem épült stadion a kertje végébe.

De hogy is épült volna! A kipattanó botrányokra kényes magyarok légüres térbe küldtek volna bárkit, aki eszetlenül harácsolni kezd: soha nem szólt volna az ilyenhez senki többé, hiszen mind tudták, a „cigánybűnözés” apró-cseprő semmiség a politikusbűnözéshez képest. Ezért egyszerűen nem tűrték meg maguk között a csalókat.

Cigánybűnözés… ezt a szót – bár mind értették, nem szerették használni. Úgy érezték, ha valaki lopni kényszerül az ugyanannyira a társadalom – és így az adott ember közösségének a hibája is. Hogy nem tartotta meg a közösség, kihullott a szociális hálóból – És hogy nem tudták jobb útra terelni.

A rendőrség piszok kemény volt. Nem az emberek sarcolására, traffipaxolásra és a fizetett tolvajok védelmére használták őket, hanem arra, amire felesküdtek: szolgálni és védeni a népet. Nagy is volt a tiszteletük. A gyerekek fotózkódtak velük és mind rendőr vagy tűzoltó akart lenni. De ide is csak a legjobb, legbecsuletesebb embereket vettek fel. Micsoda becsülete volt az egyenruhának!

Az orvosok vállán a gyógyítás terhe volt csak.

A felesleges adminisztrációt hírből sem ismerték és minden papírmunka digitálisan történt. Na igen… Magyarországon nagyon figyeltek a környezetre, arra, hogy ne nyomtassanak feleslegesen például.

Mennyi biciklis volt! Kész Hollandia! Ettől sokkal egyszerűbbe vált a közlekedés – meg persze attól, hogy a négyes metrónak nem negyven igazgatója, hanem teljes hossza volt… – tisztább lett a levegő és egészségesebbek lettek az emberek.

11 millióan laktuk ezt az országot.

Senki se akart külföldre menni, elhagyni a családját, A barátait… minek? Viszont jött hozzánk rengeteg jól képzett bevándorló a hiányszakmákba. A hivatalok átvilágították őket, a rendőrség keményen ellenőrizte, a szociális intézmények pedig segítették a beilleszkedésüket. A magyarok nem voltak idegenellenesek. Sőt! Hagyományaiknak megfelelően tisztelték és segítették a jóravaló idegent. A bajkeverőket meg ugyanúgy nem tűrték el, mint a véreik közül valókat sem.

Volt foci! A kulturálatlan szurkolókat kitiltották és családi szórakozás lett a meccsre járás. A legjobb külfödi edzőket hozták be nyugatról, hogy az utánpótlásképzést segítsék. Sok-sok milliárdot ölt az állam ebbe: újra épültek grundok és megfigyelők járták ezeket, hogy a legtehetségesebb kissrácoknak lehetőségét ajánljanak. Úgy vélték, stadiont majd csak ezek kiépülte után húznak fel körzetenként. Ha az Inter és a Milan tud osztozni a San Siron, a Vasas és a Honvéd is tud a Puskás stadionon, nem?

A gyerekeknek pedig volt idejük gyereknek lenni. A tanterv nem a lexikális ismeretekre, hanem a problémamegoldó képesség javítására szolgált. A kormány bőkezűen támogatta az iskolákat járó civil szervezeteket, akik szexuális felvilágosítást, drogprevenciót és millió programmal, a fiatalok látókörének szélesítését szolgálták.

A kormánypárttal együtt működött az ellenzék – mert mindkettő létezett.

Tudták, hogy együtt és nem egymás ellen harcolnak. Csak az utat látták másként, a céljuk ugyanaz volt: jó kormányzással népszerűnek lenni. De az erkölcsös, gerinces és okos magyarokkal nem is lehetett volna máshogy…

Hihetetlen álom volt.

Amikor felébredtem, azt vettem észre, könnyezem. Beleéltem magam, hogy így is lehetne. Mert lehetne… nem a pénzen múlik, ez csak egy rossz kifogás…

Álmot kéne adni az embereknek. Az összetartó, egységes, barátságos Magyarország álmát. És erről beszélni, ezt hirdetni, ezt az agyakba vésni, hogy legyőzzük végre a múltunk rémeit.

Sokat aludtunk már így is. Túl sokat. De fel kellett ébrednem. Csörgött az óra. Hamarosan indul a gépem.

Ágoston László: Ha már nem feszes a bőr, hamar leselejtez a társadalom