Áldott emlék?

Van Budán, a XI.kerületben egy épület, amiben manapság nemzeti hagyományőrző íjászatot oktatnak. Kívülről nézve teljesen átlagos az 1942-ben épült ötszintes ház. Még véletlenül sem jutna eszébe róla senkinek, hogy a csodaszarvasról vagy a holokausztról elmélkedjen, ha elhalad előtte.

Kutatásom során egészen véletlenül tudtam meg,

hogy létezik ez a ház, és egy számomra megdöbbentő, és egyenlőre még kibogozhatatlan rejtvénnyel találtam szemben magam. Levéltári feljegyzésekben ugyanis az szerepel, hogy 1942-ben 13 tulajdonosa volt a 24 lakásos, üzlethelyiséggel is rendelkező épületnek. 1944-ben a házat zsidók által nem lakhatónak minősítették, a 13 tulajdonost pedig sárga csillag viselésére kötelezték, akárcsak több százezer magyar állampolgárt. A házban csak a nem zsidó főbérlők maradhattak, illetve egyetlen tulajdonos, és 3 másik szintén megbélyegzett ember, aki történetesen a fűtő volt.

Sok hasonló történet ismert,

ám arra kevés példa akad, hogy 1942-ben az ország különböző pontjairól származó zsidó honfitársunk Budán építtetett egy társasházat. Pont a legvészterhesebb idők kezdetén hogyan és kitől kapnak erre engedélyt, és vajon a származásukon kívül mi az, ami összeköti őket, miért vágnak bele egy közös lakóházba, amikor már tart a 2.világháború. Nem tartoznak egy családba, Nyírbátortól Dombóvárig a legkülönbözőbb helyeken van a bejegyzett lakóhelyük, akad köztük orvos és özvegyasszonyok, és van aki soha nem is lakott a házban. A holokausztot van aki túléli közülük, és van aki nem. 1946-ban mindössze egyetlen, egy Sokolovskán 1897-ben született holokauszt túlélő asszony bejelentett lakcíme lesz a ház.

A többi tulajdonos sorsát csak részben sikerült kiderítenem.

Arról az emberről például, aki 44′-ben tulajdonosként ” maradhatott” a házban, a Yad Vashem archívumából tudtam meg, hogy 42-ben vagy 43-ban elvitték Borba munkaszolgálatba, és 44-ben a Lébenyi erdőben gyilkolták meg. A dombóvári lakosként jegyzett, eredetileg Kohn nevű embert pedig vidékről deportálták Auschwitzba. Ott halt meg, 45’májusában.

Egy másik, nyírbátori címen jegyzett nő esetében felfedeztem, hogy valójában ő és a férje nagykállóiak voltak, de családnevük megegyezett Nyírbátor leghíresebb zsidó családjáéval, akik közül a város első díszpolgára is származott. Nem tudni, hogy ebből a nyírségi asszonyból, Sáriból, hogyan lett budai lakástulajdonos, de azt igen, hogy férjét már 1942-ben munkaszolgálatra viszik, majd 1944-re már halott.

Talán épp akkor hal éhen,

vagy tífuszban, vagy akkor lövik le, amikor majd minden hozzátartozóját, apját, nevelőanyját, testvéreit haláltáborokba hurcolják. Alig éli túl valaki közülük. Sári Stutthofban végzi.

Az 1942-ben épült ház tulajdonosainak nyoma, neve, emléke elvész a történelemben. Ma az a ház a magyarok nyilairól nevezetes.

Megemlékeztek a fővárosi gettó felszabadításáról