Amikor az ingatlanügynök mellékhelység-bemutatás helyett Gábor Györgyöt oktat(na)….

Először is elnézést az általánosításért, természetesen egyetlen munka sem alávalóbb a másiknál, csak az azt végző munkatárs megnyilvánulása vívhat ki a minősítést, ám mivel egy nyilvános Facebook-poszt kommentelése nem teszi közszereplővé íróját, -bármennyire vágyik az efféle „hírnévre”- nem nevesítjük a magáról csupán azt eláruló véleménnyilvánítót, hogy: „real estate broker”, ami bármilyen hangzatos is, annyit tesz, hogy ingatlanügynök.

„Úgy fél a kereszttől, mintha maga lenne az ördög…”

Gábor György filozófusnak a Klubrádió Szabadság Klub rovatában és a Facebook oldalán is megjelent egy írása Keresztügyi gyorstalpaló címmel, amelyben Lánczi Tamás „kereszt szimbolikájával kapcsolatos” gondolataira reagált. (A teljes cikket ide kattintva olvashatja el, akit érdekel.) Valamiért az ellenvéleményt nem értő-szerető, a kormány érzelmi- és értelmi szélcsatornájában lebegőknél kiverte a biztosítékot a filozófus írása, így minden lehető helyen felháborodásuknak adtak hangot. A Mandiner szokásához híven részleteket ragadott ki az írásból, rászabadítva így „olvasótáborát” az íróra:

„…a Mandiner a szokásos módján, néhány mondatot kiragadva, közzétette az írásomat, amihez aztán áradtak a kommentek.

Érdekelne,

• vajon mit gondol a kormányközeli (a pontosabb fogalmazás kedvéért úgy is mondhatnám, hogy a kormány seggében tartózkodó) Mandiner a saját kormánya és gazdája által meghirdetett „zéró toleranciáról”?
• Mit gondol a Mandiner sajtóetikáról, médiajogról?
• És legfőképp mit gondol saját olvasótáboráról, azok színvonaláról, mentális állapotáról, gondolkodásáról, értelmi képességéről, valamint a megszólalók iráskészségéről?
• Végül mit gondol (ha ez a számukra szokatlan „gondol” ige nem sérti meg őket) a Szerkesztőség önmagáról?

–reagált Gábor mellékelve pár képernyőképet a hozzászólásokról:

A buzgó ingatlanos…

A cikk véleménynyilvánításra késztetett többek között egy Facebook-ozót  eképp:

„Gábor úr, ideje lenne beadnia a felmondasát az ELTE Filozófiai tanszékének az éléről, mert kezd már nevetséges lenni az a dühös irigység, féltékenység, amivel mindig mindent támad ami magyar, keresztény vagy muszlim.

Hol van ilyenkor a liberálisoknál állandóan szajkózott vallási türelem ?

Menjen nyugdíjba végre és engedejn utat a fejlődésnek. Úgy fél a kereszttől, mintha maga lenne az ördög A maguk ideje lejárt, törődjön bele végre, az egész ŕegi csapat magával együtt megbukott, immár a kulturában is végre.

Előbb utóbb az MTA, a CEU, a Közgáz és az SzFE után az ELTÉre is megérkezik a rendszerváltás, így is, úgy is mennie kell.

Önöknek befellegzett, új, friss, fiatalabb, konstruktív emberek kellenek, méltatlan már amit csinál. Lánczi már az új generációt képviseli, csak tanulhatna tőle.”

Gábor György-reakció

„Tisztelt Uram, az Ön hozzászólásából leginkább a „he” indulatszó volt rám elementáris hatással, amelynek tartalmi és stiláris üzenete azonnal egy munkatábor smasszerét idézte föl bennem. Azzal amúgy semmi bajom sincs, hogy egy büdös szót sem értett a szövegemből, feltételezem, hogy a többiből sem, de Ön nem is értelmezni óhajt, hanem politikai szurkolótáborhoz való tartozását ad hominem vagdalkozásokkal kifejezésre juttatni, s ezt az egyet sikerrel is teszi.

Lánczitól, mint mindenki mástól szívesen és örömmel tanulok, de még nem sikerült megtalálnom azt a textust, amelyből magamba szívhatnám a belőle eredő bölcsességeket.

Azt, hogy mindent mindennel összekever, engem elszórakoztat, de nem irigylem az Ön kuncsaftjait, akiknek ingatlanosként hasonló felkészületlenséggel és elánnal prezentálja egy lakás nappaliját, mintha az lenne a mellékhelyiség, s rögtön be is mutatja azt használat közben. Ön most felkapja a fejét? Pedig fenti soraiban – fogadja el tőlem – hasonlót művelt.”