Amikor én még kislány voltam…

… egészen más világ volt. Mai szemmel, mai gondolkodással nagyon idegen, nagyon más, szinte hihetetlen. Talán ezért érdemes fölidézni azokat a furcsa, szokatlan történéseket, amelyek abból az időből megmaradtak emlékeimben.

Volt, hogy takarítottak

Újlipótvárosban, a Szent István parkban laktunk. Emlékszem a házmester nénire, aki nagyon kövér és kedves volt, meg a szellemi fogyatékos fiára, akitől egy kicsit féltem. Emlékszem az MSZMP központi bizottsági tagjára, akihez Kádár János ultizni járt. Mindig tudtuk, mikor van a parti. Nemcsak azért, mert olyankor  elegáns, morcos képű férfiak köröztek körülöttünk, a parkban játszó gyerekek körül, hanem azért is, mert Kádár látogatása előtt mindig alaposan kitakarították a lépcsőházat. De a legérdekesebb, legtitokzatosabb lakó Silbiger Boriska, a jósnő és grafológus volt.

Ungvári Tamás írja egyik, Rejtő Jenővel foglalkozó cikkében:

„A két háború között Magyarországon nappal a lakásán, majd este tizenegy után az igényeknek megfelelően rendelt Silbiger Boriska a jósnő egy kávéházban. Hírét-nevét annak köszönhette, hogy megjósolta az olasz-abesszin háborút. 1934 decemberében nyilatkozott megannyi újságnak Silbiger Boriska. Azt jövendölte, hogy Itália egy Európát érintő konfliktusba sodródik. Igaza lett.”

Mi, gyerekek nagyon féltünk tőle. Idős volt, nagyon kövér, elhanyagolt, gondozatlan. Gyakran láttuk, amikor loncsos fekete kuvaszát sétáltatta. Sokszor előfordult, hogy egy felnőtt megállította valamelyikünket és suttogva kérdezte, tudjuk-e, hol lakik Silbiger Boriska.

Jóval később, hosszú évek múltán tudtam meg, hogy nem volt legális dolog akkoriban sem jósolni, sem jósoltatni. Most, hogy nekikészültem az írásnak, gondoltam, keresek egy képet Silbiger Boriskáról. Nem találtam, viszont rengeteg jósnő szolgáltatásait ajánlotta az internet, fényképpel és anélkül.

Boriska, a boszorkány

Visszatérve gyermekkorom Silbiger Boriskájára, elmondom, nemcsak a riasztó külseje miatt féltünk tőle. (Hozzáteszem: valaha csinos fiatal nő volt, a ’30-as, ’40-es évek neves írói Rejtőtől Karinthy Frigyesig ismerték.) Mi, gyerekek, nem tudtuk, mi az, hogy jósnő. A felnőttek próbálták a mi szintünkön elmagyarázni, ami végül a mesék világába vezetett. A külseje és a magyarázat alapján, számunkra egyértelmű volt: Silbiger Boriska egy igazi boszorkány! Persze, hogy féltünk, annak ellenére, hogy kedves volt velünk…

Aztán egyszer csak nem láttuk kutyát sétáltatni. A felnőttek ugyan suttogva érdeklődtek tőlünk, de hiába mondtuk meg, hol keressék, nem találták. Napokkal később derült ki, hogy meghalt. Amikor föltörték a lakása ajtaját, azt mondták, a kuvasz ott ült mellette, őrizte, senkit sem akart a közelébe engedni.

A felnőttek elcsípett beszélgetéseiből tudom, hogy Silbiger Boriskának a kutyáján kívül nem volt senkije. Halála után a hatóságok a kuvaszt elvitték. A lakásán állítólag sok pénzt és nem kevés ékszert is találtak. Minden az államé lett. Mi meg egymás között természetesen mindent megbeszéltünk. Közös megegyezésre jutottunk: Boriska néni fölült a seprűjére és elrepült…

Kapcsolódó

75 éve nincs köztünk Rejtő Jenő