Bezzeg, ha naponta legalább háromszor elmormolnám a tízparancsolatot, minden másként lenne. De már késő, hiszen eddigi életemet ateistaként éltem, és …
A kényszer nagy úr!
Nagy úr, különösen, ha az ember nem akar még több gondot a mindennapi életében, mint amennyi amúgy is van. Természetesen …
Aki végiglopta a hatos villamost….
Május 16-a joggal „A magyar bűvészet napja”. Rodolfo születésének évfordulóját nem csak a szakma tekinti 2013 óta a magyar bűvészet …
Bevallottam: nem támogatok anyagilag terroristákat
Eleget tettem állampolgári kötelességemnek. Jó, bevallom, fenyegetve éreztem magam, mert ha nem megyek a bankba „adategyeztetni”, zárolják a számlámat és …
Ujhelyi: Orbán az európai politikatörténet egyik legnagyobb szélkakasa
Orbán Viktor kiírja magát Európából és ezzel együtt Magyarország európai uniós tagságát is veszélybe sodorja – mondta Ujhelyi István, az …
Gy. Németh Erzsébet: ember vagyok, büszke nő!
Aki néha odafigyel Tarlós István, jelenlegi főpolgármester mondandójára, feltűnően gyakran hall tőle elképesztően udvariatlan megjegyzéseket egy-egy ellenzéki önkormányzati képviselőre. Senkit …
Ha én miniszterelnök lennék…
… amire ebben az országban csekély az esély, hiszen nem élvezném a keresztény jobboldal bizalmát, ugyanis kettessel kezdődik a személyi …
Áldás és átok a tehetség
Immár harmadik esztendeje, hogy nincs közöttünk Psota Irén, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, aki ma …
Négyéletes halál
A magyar sajtóban én voltam az első, akit 1993-ban beengedtek egy – akkor még kísérleti stádiumban lévő – veseátültetésre.
Hommage à Göncz Árpád
Nagyon vártam a találkozást. Nemcsak azért, mert valaha gimnáziumi osztálytársak voltunk – számos élménnyel, emlékkel, csínytevéssel –, hanem azért is, mert közvetlen munkatársként dolgozott tíz éven át Göncz Árpád, egykori köztársasági elnök mellett, akit mi, hétköznapi emberek rendkívül sokra tartottunk, szerettünk.
