Pénteken lesz a fiam születésnapja. Egy felnőtt férfinek, aki már évek óta külön háztartásban él, nehéz olyan ajándékot venni, aminek bizonyosan örül, amire szüksége van. Hiszen már régóta nem olyan, mint amikor egyedül az én „kicsi fiam” volt.


Egy szó mint száz,

hetek óta töröm a fejem a meglepetésen. Az unokáim, akiket megkértem, segítsenek, minden ötletemet elvetették. Végül sikerült közös nevezőre jutnunk. Nem árulom el, mi lesz az ajándék, mert hátha elolvassa ezt az írást.

Ahogy forogtak a fejemben a gondolatok, egyszer csak eszembe jutott, hogy valahol nagyon igazságtalan gyerekünk születésnapjának családi ünneplése. Hol marad az anya, akinek ez a születésnap (is) köszönhető? Ráleltem a legegyszerűbb megoldásra. Mindössze két betű a különbség. Az édesanyának is jár az ünneplés, mert a gyermek születésnapja ugyanakkor az ő szülésnapja. És az ő ajándéka igazán nem okoz semmiféle fejtörést.

Elegendő egyetlen szál virág és egy ölelés attól, aki a mamának mindennél, mindenkinél fontosabb…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét