Voks 2022
Az akármitől független főpolgármester-jelöltekről és programjukról
’18 áprilisa után azt gondoltam, hogy bár soha nem pártoltam a bojkott semmilyen formáját – gyáva önfeladásnak tartom –, az idei helyhatósági választásokon nincs sok értelme erőlködni. Nemcsak a kampányerők 0:100-as kormányzati fölénye miatt, hanem amiatt is, hogy a magasságos kétharmadnak hatalmában áll azonnal kiherélni az önkormányzati törvény maradékát, valamint a fővárosi törvényt.
O. V. és T. I. magánszerződése
Emiatt az ellenzéki helyhatósági erők könnyen a béna kacsa szerepében találhatják magukat. Ez a lehetőség fennáll – és meg is erősítették kormányzati megnyilvánulások. Például az, amelyikben bizonyos O. V. nevű egyed magánszerződést kötött egy T. I. nevű személlyel. Ennek értelmében O. V. sok-sok milliárd forintot adományoz T. I.-nek, amennyiben sikerül megtartania a főpolgármesteri posztot.
Az ügynek két szépséghibája is van. Az egyik, hogy a sok-sok milliárdot O.V. nem a saját vagyonából juttatja T. I.-nek, hanem a közpénzekből – amelyeknek jelentős hányada egyébként éppen a fővárosban keletkezett adóbevételekből származik. A másik, hogy ezzel a kormányerő nyíltan jelezte – bár eddig sem nagyon titkolta: a szavazók többségének akarata csak addig számít, amíg O. V. magánszemély elképzeléseit – akár hagymázas mániáit – feltétel nélkül, rajongással támogatják. Ez persze minden többséghitű (bolsevista) hatalom jellemzője. Emiatt nem nevezem soha az illetőt magyar – pláne „a magyarok” – kormányfőnek, bár kétségtelenül jelenleg ő a magyarországi kormányhatalom feje.
A demokraták nem adhatják föl!
Pár hónap után beláttam: a demokratikus erők még ebben, a sok jóval nem kecsegtető helyzetben sem adhatják föl, és nem merülhetnek sértődötten alá, hogy kibekkeljék, amíg valaki/valami el nem takarítja az útból az akadályt. Fel is pezsdítette kicsit a nem OV-hívők táborát az előválasztás, amely némiképp pótolta a kétfordulós szavazás eltörlését, ami a szövetségkötések kiiktatására szolgál. Nyilván a kisgazdákkal kötött 1998-as koalíció is rémületes időszak a legfőbb jónak, bár a népszerű párt kinyírása kevés gondot okozott. Ellentétben az MDF megsemmisítésével, amihez már a baráti titkosszolgálatokat és rendőröket is igénybe kellett venni. Elég kínos volt, bár keveseknek szúrt szemet.
Ehhez képest a kereszténydemokrácia mintegy 3-5 százalékos támogatottságú képviselőinek kinyírása ujjgyakorlat volt: a Giczy-Surján-Semjén ellentétből Surjánt simán lefizették egy európai képviselőséggel, Semjén a tök fajsúlytalan „szövetséges” miniszterelnök-helyettes pozíciójában tündökölhet, feltéve, ha gazsulál az első szolga minden, akár pogány, sámánista hagymáziáihoz is.
Az ugyan, mitől független főpolgármester-aspiránsok
Az ellenzék előválasztási akciója példaként szolgált ahhoz, hogy azonos oldalhoz tartozó jelöltekről nem pártirodák mélyén döntenek, hanem lehetőséget adnak a széles nyilvánosságnak a döntés befolyásolására.
Várható volt, hogy a főpolgármesteri tisztségért többen is beszállnak a versenybe. A többséggel szemben nem hiszem, hogy a kormányerő állna konkrétan mögöttük – nem érdeke, hogy gyengítse jelöltjét. Objektív okokból viszont előnyös neki, hogy az elmúlt évtized kártételei miatt kiábrándultak ne az ellenzéki jelöltet válasszák, hanem a „független” (ugyan, mitől független?) aspiránst.
Marketing-lehetőség
Nem tartom hát „fidesz-trollnak” az ajánlásokat összegyűjtő, így hivatalos jelöltté váló Berki Krisztiánt sem, aki nem azonos az olimpiai bajnok tornász Berki Krisztiánnal! Őt valószínűleg az üzleti marketinglehetőség motiválta: jelentősen megugrott az ismertsége, így nagyobb nézőszámra számíthat új tévéműsorához. Esélyei a nullához közelítenek.
Bár a másik „független” jelölt, Puzsér Róbert ismertsége, kedveltsége is nagyságrenddel marad el akár a kormányjelölt, akár az ellenzéki jelölt számaitól a közvélemény-kutatók adatai szerint, a médiaszemély habitusa, felfogása, gondolkodása nem idegen a közvélemény egy jelentős részének, ezért érdemes erről beszélgetni.
Kertelés nélkül
A magyar-történelem szakos tanár végzettségű Puzsért szokás a fiatalok képviselőjének tekinteni, holott októberben betölti a 45. évét – ez már a tisztes középkor. Országos ismertségre akkor tett szert, amikor a Csillag születik című, hullámzó minőségű tehetségkutató műsorban a zsűri tagjaként kertelés nélkül mondott ítéletet az egyes produkciókról.
A Hír TV-ben volt egy műsora, amelyben 10-10 teljesítményről – a 10 legjobb/legrosszabb film, humorista stb. – fejtette ki a véleményét, meglehetősen szabadszájúan. Bár ezekből az egyórás műsorokból hiányzott az esztétikai szempontú elemzés, valószínűleg innen ragadt rá a „műkritikus” minősítés. Tény, hogy magam is gyakran egyetértettem a szubjektív és szenvedélyes véleménnyel alátámasztott sorrenddel. 2018-ban azonban az akkor ismét hatalmat kapott kormányerő megvásárolta ezt a tévét is, és kirúgták.
Sétáló Budapest
Nem tudom, most van-e tévéműsora – évek óta nem nézek tévét –, az interneten azonban könnyen hozzáférhetőek a dolgai. Így a Sétáló Budapest programja is, amit főpolgármester-jelöltségéhez készített a csapat, amely támogatja.
Mellékszál: a program olyan, megvalósítható elemeket is tartalmaz, hogy az októberben nyertesnek érdemes lenne némelyiket átvenni, akár személyekkel együtt is. Például a lakhatás ügyében.
Ez azonban valószínűleg akadályba ütközik majd, elsősorban a jelölt felfogása, gondolkodása – ideológiája miatt. Ez igen pregnánsan megjelenik a programot ismertető-megvitató politikai konferenciát bevezető szavaiban.
Márciusi szakmai kerekasztal
Ugyanis feltétel nélkül felül az olyan – bár népszerű, de hamis – közhelyeknek, minthogy a politika nem a „társadalom” érdekeit képviseli, a pártok részekre szabdalják a választókat, (naná, ez a dolguk, a nevükben is benne van: pars=rész), ami megakadályozza, hogy a „társadalom” érdekei érvényesüljenek, a politikusok kivétel nélkül gerinctelen, korrupt gazemberek, akik csak a saját zsebüket nézik stb., stb. Főként az általa óbaloldalnak nevezett ellenzékieket gyaszálja, mondván, hogy a NER részei, lefizetettjei. Név szerint viszont kizárólag a DK elnökét szidalmazza – ez ma Magyarországon biztosan behoz egy egyetértő morrantást, humoristák esetében felhőtlen kacagást. Hatásvadász előadók nem is hagyják ki.
A márciusi szakmai kerekasztalon – így nevezik a videóban látható beszélgetést – Puzsér jelölt még párttámogatást akart szerezni elképzelései mögé, ezért megjelentek a szerinte szóba jöhető pártok képviselői: a Jobbiké, a Momentumé és az LMP-é. E pártok időközben kivonultak mögüle, így akármitől független jelöltként szerepel majd az októberi szavazólapokon.
Kapisgálják már, mi az a politika
A kihátrálásban szerepet játszhattak az itt megjelent jobbikos xxxJános (a vezetéknevét nem sikerült kisilabizálnom a képről, elnézést), és momentumos Nemes Balázs megjegyzései. A két pártképviselő hozzászólásai ugyanis azt mutatják: kapisgálják már, mi az a politika – eredeti jelentésében a társadalom irányításának módjára tett ajánlat –, sőt, azt is, hogy generális társadalmi érdek nem létezik. Még Sétáló Budapest szintjén se.
Bár valószínűleg a dugódíj bevezetése nem elkerülhető – de annak módja sokféle lehet. Ugyanis minden, most szóbanforgó díjhatáron kívül esik valamennyi lakótelep és kertvárosi körzet is. Lehet mondani, hogy kit érdekel a panelprolik álláspontja. Csakhogy: a belvárosi lakosok jó részének sem lenne előnyös, ha díjhatáron kívül eső munkahelyeikre csak pluszpénz befizetése útján juthatna el, illetve tovább drágulna a belvárosi boltok kínálata. (Ma ugyanannak a bolthálózatnak a kínálatához 20-30 százalékkal olcsóbban jutok hozzá, mint a Belvárosban lakó nővérem.) A reális elképzelésekben a Hungária körút vonala lenne a határ.
Minden problémának többféle megoldása létezik
Mint arra Nemes Balázs momentumos rámutatott: a szakértői vezetés igen népszerű ideája – hülyeség. Ugyanis minden problémának többféle megoldása létezik. Ezek közül a politikusnak kell választania. A választását meg a világlátása, habitusa, gondolkodásmódja – összefoglalva: ideológiája – határozza meg. Egyszerű példával: a jobbos a lakhatási gondokat rendvédelmi kérdésnek tekinti: el a közterekről a lakás nélküliekkel! Fogságban, börtönben nincsenek szem előtt! A balos meg azt mondja: többszáz üres lakás létezik a városban – nézzük meg, a hajléktalanok seregéből hány százan tudnának munkás életet élni, ha lenne legalább egy lakcímük, meg egy hely, amit magukra zárhatnak, ha például meg akarnak mosakodni. Persze ez macerás, és például a szociális munkások megfizetését igényelné. Az ilyesfajta tevékenységet ma a társadalom nagy része legfeljebb elnézi – a magyar kormányzati hatalom gyanakvással szemléli, ennek megfelelően törvényekkel is üldözi.
Ez Puzsér programjának nagyon támogatható része. A segítő szociális munkások munkája még „zöld” szempontból is ezerszer hasznosabb, mintha mondjuk egy, már csak három évre szóló „tartós” fogyasztási cikk gyártásában vennének részt.
Hanem a jobbításra törekvő szándék kicsorbul,
ha mindenki mást árulónak, kitartottnak, kollaboránsnak tekintünk, aki nem osztja maradék nélkül a mi elképzeléseinket. És nem fogadja el, hogy közszereplők, politikusok felfogása is változhat az idővel, a tapasztalatokkal. Erre éppen a jobbikos résztvevő hívta föl Puzsér figyelmét.
Szabadelvű szocialistaként ugyan lenne még számtalan kifogásom az akármitől független főpolgármester-jelölt programjával kapcsolatban, de ez hosszú lenne. (Van az az idegesítő tulajdonságom, hogy mielőtt bármit kritizálok, igyekszem megismerkedni az állításokkal.)
Végezetül: tartozom egy minősítésem visszavonásával Puzsér Róbert akármitől független főpolgármester-jelöltnek. Egy face-s bejegyzésemben ugyanis „ordító egérnek” tituláltam. Márpedig a Sétáló Budapest programját kísérő megnyilvánulásaiban érezhetően igyekszik visszafogni korábbi hangerejét. Persze megtartva orgánumának erőteljes határozottságát, amivel semmi baj nincs. Az „ordító” jelzőt emiatt ünnepélyesen visszavonom. Az „egérség” mibenlétét döntse el ő maga a kiváló szatírából készített Peter Sellers film alapján.
