Az egykori fiatalemberből mostanra kivénhedt, megöregedett politikai csataló lett….
Megosztás
„Nem azért dolgozott -e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki azt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar” /Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9./
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás
„Nem azért dolgozott -e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki azt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar” /Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9./
Hazánk Orbán harmadik kétharmadát nyögi.
Az elmúlt hét történései felcsillantották a reményt, hogy az „örökös miniszterelnök ” is elzavarható. A kormányfő még mindig azt gondolja, hogy ura a helyzetnek. Szerinte
„Csak a csőcselék és az idióták vannak az utcán.”.
Közbevetőleg kérdezem, csak igen halkan meg, hogy vajon kik is bátorították 2006-ban a „hős forradalmárokat”, akik civilben futballhuligánok voltak, hogy törjenek, zúzzanak a fővárosban. Emlékszünk, vajon melyik akkor még ellenzéki párt vezére írta uszító írásait az akkoriban még a szócsövének számító napilapba. Tessék csak beütni a keresőbe, hiszen tudjuk, az internet nem felejt.
amikor az akkori ellenzéki párt potentátjai, éppen kordont bontottak a parlament előtt, illetve esténként a tömeget uszították a pöcegödörnek használt Országház előtti téren. Persze akkor is tudtuk, – hiszen már 2002-ben megüzente az akkor megbukott miniszterelnök – hogy a haza nem lehet ellenzékben.
A napokban a kezembe került az egyik hetilap, ahol a címlapon egy szakállas fiatalember látható. Ha nem tévedek, akkor ez a kép abban az időben készülhetett, amikor, 1988-ban a Fidesz programnyilatkozatában azt olvashattuk, hogy:
„Nem hisszük, hogy bármely új szervezet kormányra kerülése önmagában lehetővé tenné emberi és polgári jogaink érvényesítését. A demokrácia letéteményese, végső biztosítéka ugyanis nem az államhatalom, hanem a demokratikus politikai kultúrájú társadalom.”
Az idők folyamán Orbán szeméből eltűnt a csillogás,
gyorsan elsajátította a hatalomtechnikákat, rájött a hatalom édes ízére.Politikai szüzességét ő is, és pártja is elvesztette 1993-ban, a hírhedt székházbotránykor. A városi legendák szerint a befolyt százmilliókból nem kizárólag a párt építésére jutott. Jutott egy kevés a famíliának is. Ezzel megalapozva, hogy a család saját lábon állva, elkezdje felépíteni a „birodalmát”.
Az egykori fiatalemberből mostanra egy kivénhedt, megöregedett politikai csataló lett, aki már valószínűleg reggel ha tükörbe néz, akkor is csak önnön zsenijét látja viszont. Hatalomért, a pénzért él, mindent arra tett fel. A tévedhetetlenség mítosza lengi körül, ezt erősíti a körülötte lebzselő ingyenélők hada. Kegyelmet nem ismer, 2007-ben állítólag ezt mondta nagykövetek előtt:
„Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.”