Banánköztársaság
Az ellenzék dilemmája, avagy a választók dilemmája?
Leo Amery brit képviselő 1940-ben az alsóházban Chamberlain miniszterelnökhöz szólva beszédét (az 1653-ban a Hosszú Parlamentet feloszlató Cromwellt idézve) ezzel zárta: „You have sat too long for any good you have been doing. Depart, I say, and let us have done with you. In the name of God, go.” (Ahhoz a kevés jóhoz képest, amit tettetek, már túl rég óta ültök itt! Távozzatok végre, Isten nevében kérem, menjetek!)
Orbánnak mennie kell!
Ezek a mondatok most Magyarországon ismét időszerűek és érvényesek, és tucatnyi önjelölt akadhat, aki szíve szerint felállna a Házban, és idézné Cromwell és Amery mondatait. Igen, magam is – sokakkal együtt – úgy vélem -, Orbán Viktornak és pereputtyának mennie kell legkésőbb 2026-ban, mert Magyarország fideszes anyagi és szellemi megnyomorítása, a közvagyon szétlopása nem folytatódhat. A kormányváltást kívánó választók túlnyomó többsége jelenleg a Magyar Péter-Tisza Pártot támogatja, amely egyelőre csak a fővárosi közgyűlésben mutogatja oroszlánkörmeit – azzal a magabiztos bizonytalansággal, ami érzékelteti a párt tényleges politikai arculatának kialakulatlanságát. Bruck András eléggé nyersen, ha tetszik, gorombán teszi fel a kérdést írásában az ellenzéki pártoknak:
„hazafiak legyenek vagy hazaárulók?”
A szerző kétségtelenül jó okkal fogalmaz ily célratörőn, mert a honi közéletben (még) jelen levő kisebb-nagyobb ellenzéki pártoknak azt kellene végre tudomásul venni, hogy a jelenlegi választási rendszerben a törvényalkotó hatalom megszerzésére a Fidesszel szemben csak akkor van esély, ha egy fideszes jelölt ellen csak egy ellenzéki jelölt száll versenybe. Bruck András szerint a már alig látható pártoknak ezért kellene teljes teret engedni a Tisza Párt előtt. Van ebben a gondolatban hazafiúi bölcsesség is, és ezt diktálhatja a józan ész is, a választási matematika.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Vagy ők, vagy mi
De ez csak az ellenzék dilemmája vagy a választók dilemmája? Egyszerű a képlet: vagy ők, vagy mi. Azt tudjuk, kik ők. Brrrr! De kik vagyunk, kik lennénk a mi? És mit akarunk? Mit akarnánk, ha a választók nekünk adnának a bizalmat és ránk bíznák a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat? Mostanság ezt jószerivel egyedül csakis Magyar Péter tudja, ha tudja. S habár ő pártja sok, rokonszenves programpontját ismertette már, és tudjuk, hogy dolgoznak a terveken, a jelöltek és majdani szakértők-vezetők kiválasztásán, az egész folyamatot olyan titokzatosság, köd és homály övezi, ami a magamfajta állandó kétkedőt aggodalommal tölti el. És rá tesz erre nagy lapáttal Magyar Péter „óellenzékkel” szembeni következetes ellenségeskedése, ami eleve elejét veszi a Fidesszel szembeni egységes ellenzéki front létrejöttének. A Magyar Péter diktálta „csak én, csak mi, csak a Tisza” szemlélet nagyon is a Fideszre hajaz, és magában rejtheti a választási kudarc veszélyét. Márpedig való igaz, ennek a kormánynak mennie kell, mennie kellene, mert kártékony, és mert veszélyezteti az ország jövőjét.
Magyar Péter felelőssége
Én amondó vagyok, hogy a teljes, a választásokra megteremtett egységes demokratikus ellenzéki front nemcsak a kicsiny pártok felelőssége, hanem éppenséggel első helyen Magyar Péteré. Mármost mi van akkor, ha a Tisza jelenlegi sikerének kulcsa éppen az, hogy komoly, erős ellenzéke a Fidesznek, de nem vállalnak közösséget a kudarcos parlamenti ellenzékkel? Talán a kísérlet valamiféle egységfrontra éppen hogy összezsugorítaná a Tisza jelenlegi támogatottságát? A jó fene tudja, de én ezt nem hiszem. A kényszer ugyanis nagy úr, a muszáj parancsol. Ha nem kell Orbán, csak egy helyre szavazhatsz.
Szerintem Magyar Péter is ebben reménykedik.
Igaz lenne ez?
Meglehet, erre a kérdésre a választ csak a választási matematikában, illetve a makacs választói magatartásban lelhetjük meg. Bármely választó mondhatja:
- igen, Orbánt már ideje elküldeni a fenébe! De én akkor is a Gyurcsányra szavazok, ha csak a Tisza győzhetne, mert baloldalt dobog a szívem.
- Vagy: én a Gyurcsányra semmiképp nem szavazok, akkor sem, ha összebútorozik a választásra a Tiszával, tehát ha ez lesz, én el sem megyek.
- A szabadelvűek pedig azt mondják: nekünk van igazunk, majd a történelem igazolja, én mindenképp a Momentumra szavazok. (A Kétfarkúakkal nem is foglalkozom, mert ők feladták önmagukat, és helyet keresnek inkább a húsosfazék mellett.
- A Mi Hazánk pedig nem ellenzéki párt, hanem a Fidesz szélsőjobboldali leányvállalkozása. És vannak még, illetve voltak még…sokan.)
Program suttyomban?
Sokfélék vagyunk, sokféleképpen szavazunk. Működő jogállamban, normális demokráciában a választói akaratot tükröző választási rendszerben ez lenne a dolgok természetes állapota. De nálunk tekintélyuralmi kormány és csaló választási rendszer van, ellenőrzés pedig alig. A győzelemhez ellenzéki egység kell! De abban már Tamás vagyok, hogy ezt az egységet egyedül (és kizárólagosan) Magyar Péternek kell megteremteni a maga egyéni módján, már-már suttyomban készülő programmal, titkolt jelöltekkel, harsány vitákkal az útszéli hangú Fidesszel, és marakodva a többi ellenzéki párttal. A programot, a jelölteket és a választási ütemtervet (nézetem szerint) mielőbb el kell fogadtatni a nyilvánossággal, a választókkal, mert amíg az információk bekerülnek a köztudatba, rögzülnek és ható erővé válnak, addig sok idő telik el. Márpedig idő az már nagyon kevés van. És bármit tesz is a Tisza vagy személyesen Magyar Péter, a jelöltekre, tervekre minden áldott nap ömlik majd a szennyes fideszes ellen-propaganda, ettől nem lehet majd megkímélni senkit és semmit. Ha pedig közben Magyar és Gyurcsány kölcsönösen kiátkozzák egymást, csak rosszabb lesz, és csökkennek a győzelmi esélyek is.
Kormányzás…?
Ráadásul – optimistán feltételezve, hogy az ellenzék győz, utána – kormányozni kell majd! És jól kell majd kormányozni, visszatérni Európába, újra kell építeni a jogállamot, és előmozdítani a népesség, a választói sokaság anyagi és szellemi gyarapodását. És ez lesz, ez lenne a herkulesi munka, még csak nem is a választás megnyerése. Persze megosztott ellenzék, a jövendő győztes – kormányzó erőként – erre nem lesz képes.
