Az erkölcsi fertő – Nincs új a nap alatt 30.

Nem lehet hát elég korai életkorban elkezdeni az Orbán-rendszer erkölcséhez való idomítást: hagyunk hazudni, hogy élni tudj. Így telepszik rá lassanként a maffia nem csak az életünkre, hanem a lelkünkre is.

Négy év alatt minden kiderült

Az Orbán-maffia országlásának négy évéről szinte mindent elmondtak már. Elmondták a jogállam lerombolását, a fékek és ellensúlyok lebontását, az elvileg független intézmények engedelmes pártkommandósokkal való megszállását, a gazdaság tönkretételét, a beszedett adók újraelosztásának kiáltó igazságtalanságát, a szakértelem felváltását párthűséggel, az országos méretű kontraszelekciót, a magántulajdon erőszakos újraosztását, az oktatás tönkretételét, a konfliktusélező külpolitikát – és még lehetne folytatni a sort.

Amiről kevesebb szó esett, az az ország erkölcsi tönkretétele. Persze ez sem most kezdődött. Talán kevesen emlékeznek rá, hogy amikor 2002-ben Medgyessy Péter lett a miniszterelnök, nem foglalta el a miniszterelnöki rezidenciát. A magyar történelem Fidesz előtti korában elképzelhetetlen lett volna, hogy – politikai hovatartozástól függetlenül – ne értsen egyet mindenki abban, hogy a tisztességesebb megoldást választotta, amikor saját lakásában maradt, ahova félmillió forintért biztonsági berendezést szereltek be, mintha saját ízlésének megfelelően több százmilliós beruházással átalakíttatta volna a miniszterelnöki rezidenciát, mint tette elődje, Orbán Viktor. A Fidesznek viszont sikerült elérnie azt az abszurditást, hogy ezen emberek egyáltalán vitatkozni kezdtek, és azzal a hajánál fogva előrángatott érvvel próbálták Medgyessyt lejáratni, hogy a biztonsági berendezéssel közpénzből növelte magánlakása értékét. Valahol itt kezdődött a torzulás, az etikai mérce átkalibrálása az erkölcs helyett a hasznosságra.

Mint szélütött szájából a nyál

Azóta a Fidesz, amelyből, mint szélütött szájából a nyál, megállás nélkül csorog az erkölcs, nap mint nap leckét ad erkölcstelenségből. Bevezette az iskolákban az erkölcstan tantárgyat, és cselekedeteivel nap mint nap megcsúfolja az erkölcstant.

Félhivatalos lapjából a Magyar Nemzet című propagandakiadványból kezdetektől ömlik a Fidesz napi érdekeit szolgáló rágalom és hazugság. Nem tévedésekről van szó, hanem tudatos és tervezett hazugságokról, amit már leírásuk pillanatában tudnak. A működési elv a következő: hazugsággal mocskolt be ellenfeledet, nem érdekes, ha egy-két év, vagy akár egy-két nap múlva kiderül, hogy nem igaz, egy kis mocsok akkor is rajta ragad. A kiadvány előállításának önköltségébe eleve beleszámolták a hazugságok miatti vesztes pereket, amelyek jöttek is sorban. Így is megérte. A hazugságok tudatos terjesztését a központi erkölcstan tankönyv melyik fejezete fogja követendő mintaként állítani a diákok elé? Talán lesz benne egy „A cél szentesíti az eszközt” című fejezet?

Az országra erőltetett fidesz-erkölcs

másik biztos eleme: taposd el, aki erkölcstelenségedet leleplezi vagy kiáll az igazság mellett. Ennek jegyében állították bíróság elé Dávid Ibolyát, mert leleplezte az ellene folyó törvénytelen megfigyelést. Ennek jegyében lepték meg durva rendőri fellépéssel az ezermilliárdos áfacsalás miatt feljelentést tevő Horváth Andrást – a közérdekű bejelentőnek járó védettség helyett. Ennek jegyében indítottak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában folyó felmérhetetlen károkat okozó trehány munkát leleplező Pintz György ellen vizsgálatot. És a fent mutatott erkölcsi példa leszivárog. Ennek jegyében törte ketté egy köztisztviselő életét a fideszes kecskeméti városvezetés, mert nem volt hajlandó aláírni egy szabálytalan kifizetést. A készülő erkölcstan tankönyvben ezek a példák valószínűleg a „Közjó”’ című fejezetben fognak szerepelni, gyakorlati példáiként annak, hogy mi vár arra, aki Orbán államában föllép a közjó érdekében.

Az Orbán-kormány leckét ad abból is,

hogy nem mindenki egyenlő a törvény előtt. Ha valaki megbízható fideszes, ráadásul rokon, akkor büntetlenül ellophatja a szomszéd erdejét. Ha viszont hajléktalan, és ellop egy kétezer forint értékű paplant, tizenegy évet kap. Ha valaki a főnök jóembere, akkor nyugodtan ellophatja és beszánthatja egy juhász félmillió forint értékű trágyáját, a rendőrség még a feljelentést sem akarja befogadni. Ha viszont valaki lekaszálja a főnök jóemberének négyezer forintnyi lucernáját, a tettest rögtön húszezer forint pénzbüntetésre ítélik, és elkobozzák a kaszáját. Ha valaki hű ölebként hálásan nyalogatja a gazdi kezét, akkor nem érdekes, hogy lopta a disszertációját, néhány hónappal később életműdíjat vehet át gazdájától. Ha valaki közel van a tűzhöz, és egy idős férfit leüt, a feleségét pedig hasba rúgja, akkor hét év telik el, míg bíróság elé kerül, ahol egy felmentéssel felérő ítéletet kap. Ha viszont se nem fideszes, se nem miniszterelnöki tanácsadó, és hozzávág a rendőrhöz egy fél literes műanyag palackot, amely semmilyen sérülést nem okoz, akkor példás gyorsasággal három év letöltendő börtönbüntetés kap. Az erkölcstan tankönyv vonatkozó fejezetének valószínűleg a klasszikus ihletésű „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” lesz a címe. Nem árt már kisiskolás korban megtanulni a fidesz-etikát.

A gyereket sem engedi ki karmai közül

És hogy a lecke hatásos legyen, a fidesz-erkölcs beszivárog az iskola mindennapi életébe is. Eddig a szülők szabadon és nyíltan eldönthették, hogy a kötelező tanórákon kívül mennyi időt töltsön a gyerek az iskolában, nem volt kötelező délután négy óráig bent maradni. Az új rend bevezetése óta csak mutyival tudja a szülő a gyerek érdekeit érvényesíteni. A rendszer képmutató módon lehetővé teszi, hogy az értelmes egész napos foglalkoztatásra képtelen iskola délutánra kiengedje karmai közül áldozatát, csak kérvényezni kell, és a kérvényben hazudni kell valamit. Nem lehet hát elég korai életkorban elkezdeni az Orbán-rendszer erkölcséhez való idomítást. Hagyunk hazudni, hogy élni tudj, és tönkretett iskoláink működni tudjanak, de szorongjál, mert bármikor leleplezhetünk – ha arra van szükségünk.

A hazugságok fölött a hatalom – a rendszer működése érdekében – szemet huny, de mindenki fölött állandó fenyegetésként ott lebeg a lelepleződés, ami kitűnő eszköz az emberek sakkban tartására. Így telepszik rá lassanként a maffia nem csak az életünkre, hanem a lelkünkre is.

(Gépnarancs, 2014. március 20.)