Kásler Miklós szerint igen, és ezt azzal indokolja, hogy azért, mert a történelem megértéséhez fontos mindkettő. Az hogy logikailag téves a megközelítése, azon ne akadjon fenn senki, mert felesleges.
Kásler Miklós szerint igen, és ezt azzal indokolja, hogy azért, mert a történelem megértéséhez fontos mindkettő. Az hogy logikailag téves a megközelítése, azon ne akadjon fenn senki, mert felesleges.
Azon inkább érdemes elgondolkodni,
miért akar valaki idős korára gátat szabni a tudománynak, pláne úgy, hogy saját bevallása szerint is csupán hobbitörténész. Szőrszálhasogatásra felesleges pazarolni az időt, pl. hogy az ógörög mellett mondhatta volna a perzsát, a szanszkritet, az arámit, vagy még sok nyelvet, hogy jobban okuljunk a történelemből. Csakhogy a tudományok közti önkényes rangsorolásról épp a történelem során derült ki, milyen téves, káros, és romboló.
Aki a tudománytól – bármilyen tudománytól, vagy a tanulástól – félt egy nemzetet, az a haladást gátolja. Minap az egyik írásomban Giordano Brunot hoztam példaként. Ugye tudjuk, hogy őt 1600-ban máglyán égették el Rómában, a Campo di Fiorin, mert tanításait eretnekségnek bélyegezték. A katolikus egyház 400 évvel később rehabilitálta. Hosszú lenne felsorolni, hogy a történelem során hány áldozata volt a szűklátókörű hatalmasoknak, akik önmaguk mindenhatóságát féltették a gondolkodóktól.
Nem az a kérdés tehát,
hogy van-e értelme a nemek közti különbségek vizsgálatával foglalkozni, arról tanulni, azt kutatni, hanem sokkal inkább arról, van-e joga bárkinek teljes bizonyossággal állítani, hogy ami az ő világképétől idegen, az felesleges, arra nincs szükség.
Mit ért vajon a történelemből az, aki tűzzel-vassal gátolni akarja a gondolkodást?
Én speciel nagy élvezettel tanultam a latint az egyetemen, és a lehetséges összes fakultációt felvettem latinitásból, mert érdekelt. Azok közé tartoztam, aki a római jogból is csont nélkül átment, miközben az általános vélekedés az volt, aki elsőre átmegy, az már nem is ember. Ellenben a pénzügyekkel kapcsolatos jogi szabályozás tanulása maga volt a rémálom számomra, de eszembe sem jutott volna, hogy ugyan már szüntessék meg a tárgyat, csak azért mert engem nem érdekel, és számomra ” felesleges”.
Úgy vélem, felelősen gondolkodó vezető soha nem szűkíti a lehetőségeket. Nem úgy dönt a tanulásra vágyók sorsáról, vagy egy tudományterületről, mintha az almát hasonlítaná össze a körtével.
Annyiban egyetértek a miniszterrel, hogy a történelem ismerete elengedhetetlen. A történelemből való okulás is. Épp ezért gondolom úgy, hogy a múlt sötét árnyai egyre inkább urallják a jelent. Csak a máglyák másmilyenek.